Tettek, szavak, szabályok. Formulaszerűség és interakciós rutinok küszöbszintű magyar mint idegen nyelvi tanulók beszélt nyelvi szövegeiben

Abstract

Az értekezésben bemutatott kevert metódusú, korpuszinformált kutatás elsődleges célja, hogy – a magyar mint idegen nyelv tanulásának-tanításának szempontjait szem előtt tartva – feltárja, miként jellemezhetőek és kategorizálhatóak adekvát módon, több szempont érvényesítésével a küszöbszintű magyar mint idegen nyelvi (MINY) beszélők által a szóbeli kommunikációban produkált többmorfémás interakciós rutinok (TIR). A kutatás kiemelten foglalkozik a TIR-ek mögött meghúzódó mentális mechanizmusokkal: milyen és mekkora szerepet játszhat a formulaszerű egészleges szótári hozzáférés és az analitikus dekompozíció a küszöbszintű MINY-tanulók TIR-ekre vonatkozó nyelvi produkciójában? A kutatás további célkitűzése, hogy megmérje, milyen összefüggés van a többmorfémás interakciós elemsorok használata és a MINY-tanulók nyelvi teljesítménye között a korpuszban. A dolgozat a formulaszerű és nem formulaszerű TIR-eket a beszédaktus-elméleten és a nyelvfeldolgozás kettős modelljén keresztül ragadja meg, az adatok gyűjtésében, elemzésében és értelmezésében pedig többféle megközelítést alkalmaz: pszicholingvisztikai, lexikai-grammatikai, pragmatikai, köztesnyelvi és nyelvpedagógiai szempontokat sokszögesít. Egy bevezető és orientáló jellegű rész után az értekezés először összefoglalja a dolgozat középpontjában álló elemsorok tárgyalásában releváns hazai és a nemzetközi kutatási eredményeket, és megkísérli azokat egy egységes keretben értelmezni, hogy a fogalmakat összefüggésükben láttassa, majd (Alison Wray ötlete nyomán, vö. Wray−Namba 2003, Wray 2009) létrehoz egy olyan eszközt (egy több-szempontú identifikációs kritériumrendszert), amelyet később a korpusz szövegeiben fellelt formulaszerű/nem formulaszerű interakciós elemsorok elkülönítésére használ. A következőkben egy kevert metódusú kutatás kerül bemutatásra, amely jelen esetben azt jelenti, hogy egy, a vizsgálat egészében a fő hangsúlyt hordozó kvalitatív vizsgálati szakaszra folyamatszerűen épül egy kvantitatív szakasz, és mindkét szakasz elegyíti a kvalitatív és a kvantitatív szempontokat. A kvalitatív szakasz bemutatja, hogyan történt a speciális tanulói korpusz (húsz küszöbszintű MINY-beszélőnek a KER B1-es szintű ECL szóbeli nyelvvizsgán produkált beszélt nyelvi szövege) átírása és a többmorfémás interakciós elemsorok (TIE) beazonosítása. Ezután sor kerül annak a beazonosítási eljárásnak a leírására, amelyben először a szerző és két független bíráló értékeli az elemsorokat formulaszerűségük szerint – egy, a szakirodalom alapján összeállított többszempontú identifikációs kritérium-rendszer segítségével, majd megtörténik a rutinszerűen használt interakciós elemsorok (TIR) beazonosítása, gyakorisági alapon. Sor kerül az elemzők észrevételeinek feltárására is, elsősorban a beazonosítási kritériumrendszer és a formulaszerű TIR-ek nyelvpedagógiai vonatkozásainak kapcsán. Végül a korpuszban fellelt TIR-ek kvalitatív elemzése következik, ahol a cél a kérdéses elemsorok jellemzése és kategóriákba rendezése. A beazonosítás, az absztrakció és az elemzés egyszerre érvényesít pszicholingvisztikai, lexikai-grammatikai, pragmatikai és köztesnyelvi szempontokat. A kvalitatív eredmények alapján elmondható, hogy a korpuszban beazonosított TIR-ek általában kettő, három vagy négy morfémából álló elemsorok: lexikailag-grammatikailag teljesen kitöltött szóalakok, mondattani keretek és lexikai csoportok, illetve lexikailag-grammatikailag részben kitöltött, félkész mondattani keretek. A kifejezésekhez egészleges pragmatikai jelentés/funkció társul; e szerint a TIR-ek a következő főbb csoportokba sorolhatók: A) konverzációs rutinok: beszédaktus-formulák, diskurzusjelölő gambitok, attitűdjelölő rutinok (és további alkategóriák); B) referenciális funkciót ellátó rutinok (és további alkategóriák). A korpusz TIR-jeihez egészleges jelentés/funkció és rutinszerű használat társul, ami különböző mértékű megszorításokat gyakorol az elemsorok lexikai-grammatikai szerkezetére és kiejtésére; az elemsorok variálhatósága lecsökken. A TIR-ek kiejtését a korpuszban folyamatos, sokszor felgyorsult beszédtempó jellemzi, több elemsor fonológiai redukció tárgyát képezi, és néhány kifejezéshez sajátos intonációs minta kötődik. A TIR-ekhez arányaiban jóval kevesebb hibás alak köthető, mint a beszédprodukció többi részéhez, és közülük sok olyan grammatikai szerkezetet tartalmaz, amely hibásan vagy egyáltalán nem fordul elő a TIR-eken kívül az adott beszélőnél. A hibázási minták a következő típusok közül kerülnek ki: transzferhatás, kontamináció, elemek jelölt kombinálása, az elemsor hibás hozzáigazítása a mondat többi részéhez (elsősorban szórendi és igeragozással kapcsolatos hibák), a kifejezés jelentésének, funkciójának téves kiterjesztése, túláltalánosítása, pragmalingvisztikai hiba, sajátos fejlesztésű zárványok. A beazonosítási eljárás során a TIR-ek 90%-a bizonyult formulaszerűnek, vagyis valószínűsíthető, hogy a korpusz adatközlői a legtöbb TIR-t egészleges szótári hozzáféréssel hívták elő a spontán beszélt nyelvi produkcióban. (Érdekes, hogy több rendkívül gyakori interakciós rutin nem formulaszerű, vagyis a gyakoriság nem feltétele a formulaszerűségnek.) Egy elemsor formulaszerű státuszát indokolhatja belső motiváció (nem szabályszerű, nem termékeny szerkezeti minta, idiomatikus jelentés/használat) és/vagy külső motiváció: ha az elemsor nagyon gyakori, ha adott beszédhelyzetben (pl. egy vizsgafeladatban) és/vagy egy-egy kommunikációs szándék elérésére nagyon hatékonynak találtatik, vagy ha olyan grammatikát tartalmaz, amelyet a tanuló még nem ismer vagy még nem kezel magabiztosan. A rutin- és formulaszerű elemsorokat több, feltehetően speciálisan a küszöbszintű MINY-tanulók beszélőcsoportjára jellemző módon hasznosítják a korpusz adatközlői. Gyakran élnek rövid, egyszerű lexikai-grammatikai formával rendelkező elemsorokkal (pl. szerintem, nem tudom, ez a, és a) abból a célból, hogy hiányos nyelvtudásukat kompenzálják: az ilyen elemsorok pragmatikai szerepét kiterjesztik (pl. a diskurzus szervezésére), és mindenekelőtt szünetkitöltésre, időnyerésre használják őket. A tanulók ezen kívül gyakran szándékosan megismételnek anyanyelvi társalkodó partnerüktől hallott elemsorokat: ezzel nemcsak megértést és megerősítést fejeznek ki, hanem tanulási lehetőségként is használják az alkalmat, hogy egy adott elemsort megtartsanak az emlékezetükben. Továbbá arra utaló jelek is vannak, hogy a küszöbszintű MINY-beszélők bizonyos szerkezetek tanulásában a következő folyamatot érvényesítik: emlékezetükbe vésnek egy (vagy több) olyan (valószínűleg gyakori, markáns jelentéssel/funkcióval bíró és a beszélő számára hasznos) elemsort, amelyben az adott forma manifesztálódik, és az adott struktúrát ez(ek)en az elemsor(ok)on keresztül próbálják megismerni, illetve elkezdenek figyelni a szerkezetre, majd analógiásan hasonló elemsorokat produkálnak. A jelen vizsgálat alapján mindazonáltal nincs bizonyíték arra nézve, hogy a küszöbszintű MINY-tanulók − instrukció hiányában − jellemzően elemzik a formulaszerű elemsorokat, és szabályokat vonnak el belőlük. A formulaszerű interakciós elemsorok beazonosítása során alkalmazott eljárás kapcsán a fő tanulság az, hogy a kritériumalapú diagnosztikus megközelítés számos veszélyt rejt a kutatás megbízhatóságára és érvényességére nézve, amelyeket minimalizálni kell. A beazonosítási eljárás teljes folyamatát sokszögesíteni kell: minél több elemzőt be kell vonni az értékelésbe (interszubjektív eljárás), akik egymás (de főleg a kutató) kontrollcsoportjaként működhetnek; a beazonosítást alapos előkészítésnek kell megelőznie; több szempontot érvényesíteni kell a célpéldányok identifikáláshoz; standardizálni kell az elemzői munkát; egy utólagos tárgyalási szakaszban pedig lehetőséget kell biztosítani az elemzőknek a munkára és az adatokra történő reflektálásra és a döntések megbeszélésére. Végül a sugallt adatok elkerülése végett korpusz-informált, illetve szövegalapú kutatás esetén érdemes szintén interszubjektív módon kiválogatni a szövegből az értékelendő elemsorokat is. A kutatás kvalitatív és a kvantitatív szakaszát egy ún. transzformatív eljárás köti össze, amelynek során a többmorfémás interakciós elemsoroknak a kvalitatív fázisban feltárt témái és jegyei alapján számszerűsíthető kódok és kategóriák jönnek létre. A kvantitatív elemzés elsődleges célja, hogy megmérje, milyen összefüggés található a többmorfémás interakciós elemsorok használata és a tanulók szóbeli teljesítménye között: a Spearman-féle korrelációanalízis segítségével korrelációkat mér a többmorfémás interakciós elemsorok kódjainak és kategóriáinak relatív gyakorisága és a szóbeli kommunikációra kapott pontszámok között. A statisztikai eredmények összefüggést mutatnak a szóbeli kommunikációra kapott összeredmény és a formulaszerű interakciós elemsorok (FIE) példányszáma között (CC=0,555, p=0,11); ilyen összefüggés a TIR-ek, tehát a korpusz egészében rutinszerűen használt interakciós elemsorok tekintetében nem mutatható ki a jelen vizsgálat alapján. A részeredmények tekintetében két változó játszik kitüntetett szerepet: a FIE-k példányszáma és a kommunikatív hatékonyság. A legszorosabb pozitív összefüggés e között a két változó között van (CC=0,692, p=0,01). A kommunikatív hatékonyság ezen kívül jól együttmozog a TIR-ek példányszámával (CC=0,581, p=0,07), illetve közepes mértékben a FIE-k típusszámával (CC=0,482, p=0,31) és az egyes beszélők által rutinszerűen használt FIE-k példányszámával is (CC=0,453, p= 0,45). Végül összefüggés található a formulaszerű interakciós elemsorok példányszáma és a szókincsre (CC=0,557, p=0,11), valamint a stílusra adott pontszámok között is (CC=0,449, p=0,47). A legkevesebb és legtöbb vizsgapontot elérő adatközlők adatainak összevetése alapján elmondható, hogy a jobban teljesítők jelentősen több és többféle többmorfémás interakciós elemsort és formulaszerű interakciós elemsort, valamint több referenciális funkciót ellátó rutint használtak, mint gyengébben teljesítő társaik. A rövidebb és egyszerűbb szerkesztésű elemsorokon kívül számos hosszabb és összetettebb elemsort is használtak, és ezek között arányaiban jelentősen több félkész mondattani keret szerepelt, mint társaik esetében. Mindezek következtében ugyan összességében nem produkáltak kevesebb formailag-funkcionálisan jelölt köztesnyelvi formát, mint a kevesebb pontszámot elérők, viszont gördülékenyebb, koherensebb és idiomatikusabb lett a szóbeli produkciójuk. Az eredmények integrált értelmezése alapján a következő hipotézis állítható fel: A küszöbszintű magyar mint idegen nyelvi beszélők számos kettő-négy morfémából álló, kommunikációs szándékot hordozó elemsort használnak formulaszerűen (egészleges szótári hozzáférés útján) a spontán beszélt nyelvben, és ezeket a kifejezéseket adott társas-interakciós kontextusokban és szerepekben rutinszerűen, nagy relatív gyakorisággal alkalmazzák. Az ilyen formulaszerű interakciós rutinokat − összetett morfoszintaktikai szerkezetük ellenére − a küszöbszintű nyelvtanulók mint adott társas-interakciós célok elérésére rutinszerűen használatos kifejezéseket konceptualizálják, és mentális lexikonjukban biztosítják számukra az egészleges hozzáférést. Mivel a formulaszerű interakciós rutinokban a jelentés/funkció a morfo-szintaxis, a szemantika, a pragmatika, a fonológia, a nyelvhasználati konvenció és a mentális lexikon együttműködésének eredményeként áll elő, az ilyen elemsorokat a tanulók egészben is elraktározzák az emlékezetükben. Ennek megfelelően a nyelvoktatásban is érvényesíteni kell a többmorfémás interakciós rutinok holisztikus, többfelé kapcsolódó megközelítését: olyan forma−jelentés−használat egységeknek kell tekinteni őket, amelyek a grammatikára, a kiejtésre, a jelentésre, a kommunikációs szerepre, a kontextusra és a konceptualizációra vonatkozó információkat is hordoznak. A küszöbszintű MINY-tanulók által túlnyomórészt formulaszerűen használt TIR-ek olyan megoldást jelentenek a korlátozott nyelvi-nyelvhasználati kapacitású beszélők számára, amelyek verbális stratégiaként a társas-interakciós célok hatékony elérését és a diskurzus eredményes szervezését segítik, non-verbális stratégiaként pedig (gyors egészleges szótári hozzáféréssel) csökkentik a spontán beszéd előállításához szükséges erőbefektetést. Kevés adat arra enged következtetni, hogy vannak tanulók, akik kommunikációs és nyelvtanulási stratégiaként is hasznosítják a TIR-eket: az utánzás a verbális viselkedés fontos eleme, az ismétlés a tanulás fontos eszköze, és úgy tűnik, hogy az előre-kész panelek, de főként a nyitottabb, félkész konstrukciók inputként is szolgálhatnak a szabadabb elemző-szerkesztő rendszer számára. Az értekezés a kutatás értékelésével és a további kutatási irányok kijelölésével zárul. A disszertációban tett hipotetikus állítások nagymintás tesztelésén kívül a számos megválaszolandó kérdés közül elsődlegesen talán annak a kutatása a legfontosabb, hogy milyen szerepet játszanak az egyéni változók (pl. a nyelvtehetség, a motiváció, a célnyelvi környezetben eltöltött idő, a magyar anyanyelvű beszélőkkel folytatott interakció intenzitása) és a nyelvtudás szintje a formulaszerű interakciós rutinok tanulásában és használatában, illetve hogy milyen tanítási-tanulási eljárások segíthetik hatékonyan az egyes többmorfémás interakciós elemsorok észrevételét, memorizálását, valamint helyes és kontextuálisan helyénvaló használatát az oktatásban.