Szegedi középiskolai pedagógusok mentális egészsége, egészségfelfogása és egészségnevelési aktivitása, valamint ezek összefüggéseinek vizsgálata

Abstract

A serdülőkori viselkedést (annak részeként az egészségmagatartást) számos tényező és szereplő befolyásolja. Bár a kortársak szerepe felerősödik, a szülők hatása mellett a pedagógusok direkt és indirekt nevelő tevékenysége, mintaadása, személyisége, mentális állapota is meghatározó. Mindezekből kiindulva két vizsgálatot terveztem, melyek kapcsán célul tűztem ki (1) a szegedi középiskolai pedagógusok egészségfelfogásának, egészségneveléssel kapcsolatos attitűdjének és aktivitásának, rizikómagatartásának, mentális egészségének és társas támogatottságának megismerését és ezek összefüggéseinek vizsgálatát, valamint (2) a kérdőíves kutatásban tapasztalt egészséggel, egészségneveléssel, személyes példamutatással kapcsolatos gondolatok és vélemények mélyebb, példákkal alátámasztott, interjúval történő feltárását és annak tartalomelemzését. Tekintettel arra, hogy a kutatási folyamat a világjárvány közepette zajlott, megkíséreltem rávilágítani arra is, hogy a tanárok egészséghez fűződő viszonyát, az egészségnevelési gyakorlatát mennyiben, valamint hogyan módosította a COVID-19 világjárvány. A kutatási kérdéseimre a kétféle kutatási módszerrel nyert eredményekből, illetve ezek egymásra vetítéséből választ kaptam. A kérdőíves kutatás feldolgozása statisztikai módszerekkel történt, az adatok elemzésével megállapítható, hogy egy kifejezetten jó mentális egészségmutatókkal rendelkező pedagógus csoportról van szó, bár annak társas támogatottsága elmarad az átlag populációétól. A vizsgálatban résztvevő pedagógusok erős belső erőforrásokkal rendelkeztek. Az egészségfelfogás és egészségnevelési kérdésekre érkezett válaszok, illetve azok hiányosságai, inadekvátságai megerősítették a további vizsgálat szükségességét. Az látszott, hogy az akkori szakképző iskolákban és szakgimnáziumokban némiképp jobb az egészségnevelési aktivitás, de az is tetten érhető volt, hogy nagyon sok ebben a témában a hiányzó és magyarázó láncszem. Az interjúk tartalomelemzése az előre meghatározott kategóriarendszer szerint a kódolási egységek alapján logikai úton történt. Összességében elmondható, hogy a középiskolai tanárok egészségfelfogásában és egészségvédő tevékenységeiben a holisztikus egészségképpel szemben a testi egészség és annak megtartása a domináns. Az iskolai egészségnevelés vonatkozásában azt találtam, hogy arra elsősorban osztályfőnöki, vagy szaktanári feladatként tekintenek. Ennek tartalmaként több általánosságot és kevesebb konkrétumot fogalmaznak meg, és azoknak is csak kis része érinti a mentális aspektust. Az is láthatóvá vált, hogy az egészségneveléshez kötődő mintaadás is esetleges és kevésbé fókuszál a mentális egészségre. Az iskolai egészségnevelés nehezítő tényezőjeként mutatkozik meg a pedagógusok szűken értelmezett egészségfelfogása, az intézményi koncepció és konszenzus, valamint a TIE ismeretének hiánya, a támogató szereplők szűk köre. És bár a COVID-19 világjárvány a fertőzés-fertőződés lehetőségein túl az általános egészségi állapot szerepére is rávilágított, a pedagógusok egészségmegőrzéssel, egészségneveléssel kapcsolatos attitűdje érdemben úgy tűnik, egyelőre nem változott. Teljes kutatásom validitását erősíti az a tény, hogy a tanárok egészségfelfogása, egészségnevelése és mintaadása a kvantitatív és kvalitatív kutatásom eredményei alapján egybevág, egy irányba mutat. A vizsgált területen mind a tanárképzésben, mind az egészségnevelésre vonatkozó kormányzati, intézményi és egyéni szemléletváltásban, mind a közösségi és munkahelyi egészségfejlesztésben komoly lépések lennének indokoltak.