A tagállamok büntetőeljárási együttműködésének új másodlagos jogforrásai és az Európai Unió Bíróságának esetjoga

Abstract

A doktori értekezés témája az európai büntetőjog alapjogvédelmet előmozdító szabályai fejlődésének bemutatása. Az európai büntetőjog létrejöttétől napjainkig intenzív fejlődésen ment keresztül, ám ez a folyamat még ma sem zárult le. Az EU tagállamai között megvalósuló büntetőügyi együttműködés fejlődése eleinte szinte kizárólag hatékonyság-orientált volt. Noha már a 2000-es évek elején megjelent az igény az alapjogok magasabb szintű védelmére az EU büntetőügyi együttműködési rendszerében, a jogalkotó intézmények kezdeményezései javarészt sikertelenek voltak a primer jogi keretrendszer miatt. E sikertelen politikaformálási kezdeményezésekhez társult 2007-től egészen 2016-ig az EUB szigorú hatékonysági szempontú esetjoga is, amelyben csak az Aranyosi és Căldăraru egyesített ügyek hoztak fordulópontot. Az európai büntetőjog alapjogvédő szabályai fejlődésének végül a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése nyitotta meg az utat, amely megfelelő primer jogi keretrendszert teremtett a szükséges jogharmonizáció elvégzéséhez. E disszertáció különösen az európai büntetőjog 2009-től kezdődő alapjogi szempontú fejlődését mutatja be, amelyet az uniós jogalkotó intézmények és 2016-tól az EUB egyszerre befolyásoltak.