A működési zavarok hatásai a veszélyeztetett gyermekek társadalmi integrációjára

Abstract

Minden gyermek személyiségében a jövő felnőtt társadalma rejlik. A traumás gyermekkor, halmozottan traumás felnőttkort eredményezhet. A kezeletlen emberek sokaságának rehabilitációja felnőttkorban sokkal megterhelőbb mind egyéni, mind társadalmi szinten, ezért kiemelten fontos a megfelelő prevenció, és/vagy intervenció megvalósítása már gyermekkorban. Nekünk felnőtteknek, szakembereknek felelősségünk van abban, hogy ezek a gyerekek időben kapjanak szakszerű segítséget. Vajon értjük-e, tudjuk-e a szerepünket a társadalomban, szakemberként, magánemberként? Megtesszük-e azokat a lépéseket, melyek alapvetően embertársi kötelességünk lenne, magunkért, másokért, mindarra amelyre hatásunk lenne, és amelyekkel a társadalom fejlődését szolgálhatnánk? Van-e hozzá elég ismeretünk, tudásunk, felelősségünk, tudatosságunk, hogy egy jobb világot hagyjunk magunk után? Mit tehet az egyetemi oktató saját hatáskörében a gyermekvédelem jobbításáért hallgatóival közösen, azért, hogy az amúgy gyermekvédelmi szempontból veszélyeztetettnek minősülő gyermek önálló és lehetőleg sikeres felnőtté váljon? Mit tehet az egyetemi oktató azért, hogy együttérző, együttműködésre érzékeny, nyitott, de profi szakembereket képezzen?