A közszolgálati pragmatika egysége és különbsége – Javaslat a közigazgatás személyzeti rendszerének egységes keretszabályozására

Abstract

2010 óta dinamikus változás jellemzi Magyarországon a közszolgálati jogalkotást. E folyamat a közigazgatás közszolgálati pragmatikájának erőteljes fragmentálódását okozza, és az egyes jogállások viszonyában egymástól eltérő személyzetpolitikai rendszereket hoz létre. Ebből fakadóan az értekezés célja kettős; egyrészt a közszolgálati törvények fontosabb pragmatikaelemeinek összehasonlító elemzésére törekszik, másrészt arra, hogy az összehasonlító elemzésre támaszkodva javaslatot vázoljon fel a közigazgatás személyzeti rendszerének egységes (ugyanakkor a szükséges differenciálásra lehetőséget biztosító) közszolgálati jogi keretszabályozására. Ennek céljából az értekezés két alapkérdést vizsgál, és ennek mentén törekszik a következtetések és javaslatok megfogalmazására. Egyfelől, a közszolgálatnak létezik egy absztrakt egysége, amely alapján a közszolgálati pragmatika elemei egy egységes elvrendszeren és szabályokon nyugvó, keretjellegű törvénnyel összehangolhatók. Ezek az elvek az idők folyamán lényeges változáson mentek keresztül, de bizonyos tartalmi elemeikben kimutatható a stabilitás. Másfelől, a közigazgatási feladatrendszer sokszínűsége, összetettsége nem teszi feltétlenül szükségessé a jogi szabályozás széttörezedettségét. A szabályozási javaslatok kiindulópontja tehát a közszolgálati jogviszony absztrakt egyége. A javasolt szabályozási rendszerben egy jogviszony, a közigazgatási tisztviselők jogviszonya létezik, amely szintézisét adja a többi jogállásnak.