Frazémák a magyart mint idegen nyelvet tanulók írott szövegeiben

Abstract

Értekezésem fókuszában a magyar mint idegen nyelvi (MID) beszélők által használt frazémák álltak. Kutatásomban haladó MID-tanulók írott szövegeit – B2-es és C1-es Origó nyelvvizsgán készült írásbeli produktumaikat – vizsgáltam a frazémahasználat szempontjából szövegelemzéssel gyűjtött kvalitatív és kvantitatív adatok alapján. Egyrészt arra voltam kíváncsi, hogy előfordulnak-e frazeológiai egységek ezekben a szövegekben, és ha igen, milyen frazémák milyen arányban fordulnak elő (frazématípusok szerinti megoszlás). Másrészt azt szerettem volna megtudni, hogyan használják a frazémákat a MID-tanulók: mely frazémák szerepelnek az elvárt norma szerint, melyek attól eltérő módon, illetve hogy kimutathatók-e típushibák (köztesnyelvi frazémaalakok). Harmadrészt szerettem volna összehasonlítani a két almintát abból a szempontból, hogy vajon több és többféle (normaszerűen használt) frazéma szerepel-e a C1-es szövegekben, mint a B2-esekben. A frazeológiai egységek jellemzése és osztályozása eltérő szempontok szerint történhet, ami egyrészt az adott kutatási területek érdeklődési körét és vizsgálódási módszereit tükrözi, másrészt megnehezíti az eredmények áttekinthetőségét. A kategorizáció, tipologizáció legtöbbször a következő szempontok szerint történik: forma (pl. hossz, szerkezet, megformáltság, grammatikai rögzültség foka, vonzatfelvevő képesség), jelentés (pl. szemantikai áttetszőség, motiváltság, idiomatikusság, metaforikus jelleg, kommunikációs funkció), gyakoriság (gyakori együttes előfordulás). A kutatásom alkalmazott nyelvészeti, azon belül a nyelvtanulásra irányuló fókusza miatt egy olyan meghatározásra és tipológiára volt szükségem, amely egységes keretben mutatja meg és tárgyalja a fenti szempontokat, és nem próbál meg éles határokat húzni sem az idiomatikusság, sem a formai rögzültség, sem pedig a gyakoriság különböző fokozatain elhelyezkedő frazeológiai egységek között. Ezért az elméleti munkák áttekintése után az értekezés céljára a kutatás fókuszában álló frazémákat (más szóval frazeologizmusokat vagy frazeológiai egységeket) olyan, lexikailag és grammatikailag többé-kevésbé rögzült polilexikális egységként definiáltam, amelynek elemei nagy gyakorisággal együtt, adott elrendezésben fordulnak elő adott lexikális jelentés vagy szemantikai/pragmatikai funkció kifejezésére (vö. Granger–Meunier 2008). Ami a frazématípusokat illeti, elsődlegesen Granger és Paquot 2008-as frazeológiai spektrumára támaszkodtam a kutatásom tárgyát képező egységek jellemzéséhez és beazonosításához, de felhasználtam a vonatkozó magyar nyelvű szakirodalmak terminusait és szempontjait is. A vizsgálatba végül azokat a frazémákat (frazématípusokat) vontam be, amelyek kutatását MID-szempontból különösen relevánsnak gondoltam. Így összesen tizennégy típus került be a vizsgálati körbe: kollokáció, funkcióigés kapcsolat, szólás, kinegramma, helyzetmondat, frazeológiai terminus, páros frazeologizmus, szóláshasonlat, strukturális frazeologizmus, kommunikatív formula, közhely, közmondás, szlogen, szállóige. Az értekezés három fő tartalmi egységből áll. A Bevezetés után a kutatás fókuszában álló frazémák szakirodalmi hátterének rövid felvázolása következik (A kutatás diszciplináris kerete: frazeológia). A vonatkozó fejezetek tisztázzák a frazeologizmusokat jelölő legfontosabb terminusokat, ismertetik a frazeológiai egységek néhány tipológiai osztályozását, és definiálják azokat a frazématípusokat, amelyekkel a kutatás is foglalkozik. Szó esik a frazémák használati köreiről (különféle típusú szövegekben, diskurzusokban történő előfordulásáról), néhány kognitív vonatkozásukról (nyelv, kultúra és gondolkodás viszonylatában), valamint fordíthatóságukról (pl. kontrasztivitás, ekvivalencia, reália). A következő nagy egység a frazeologizmusokat az idegennyelv-oktatás, azon belül a magyar mint idegennyelv-oktatás (MID) szempontjai szerint tárgyalja. Az egyes alfejezetek egyfelől összefoglalják a frazématanítás legfontosabb általános didaktikai és módszertani elveit, valamint a frazeologizmusok MID-beli tanításával kapcsolatos oktatástörténeti ismereteket és a kortárs oktatási gyakorlatban megfontolandó problémákat, másfelől a mai oktatási gyakorlatban használatos MID-kiadványokat (tankönyv, nyelvtan, kézikönyv, munkafüzet) és különféle, a magyarórán használható feladattípusokat, eljárásokat és megközelítéseket mutatnak be – a frazémákra koncentrálva. Szó esik a frazémáknak a MID-re vonatkozó kimeneti cél- és követelményrendszereiben elfoglalt helyéről is (nyelvtanulói kompetenciák, szintleírások, nyelvvizsgák). Ezután kerül sor a kutatás bemutatására. A vizsgálat tárgyának, előzményeinek és újszerűségének ismertetése után a kutatási célok kijelölése (hipotézisek, kérdések), majd a kutatási módszertan bemutatása következik (adatgyűjtés, minta, eljárások), amit az eredmények részletes ismertetése követ. Ezt követően a Konklúziókban az eredmények összefoglalása és összefüggéseikben való értelmezése, valamint a kutatás értékelése olvasható. A kapott eredmények azt mutatják, hogy a vizsgált nyelvvizsgázói szövegekben összességében viszonylag kevés frazéma található az össz-szószám és a frazéma-szószám arányait tekintve. Mindkét szinten a kevésbé idiomatikus, jobban elemezhető és gyakoribb kollokációk és kommunikatív formulák használata a leginkább jellemző, de meglepő módon nincs számottevő különbség a két szint között az arányok vonatkozásában, sőt, a B2-es szövegekben a szószámra levetítve több frazeologikus kifejezés szerepel. A változatosságot tekintve a C1-es szövegekben előfordul – igaz, nagyon kis számban – három olyan frazématípus, amelyekből a B2-esekben nem található példány, illetve igaz az is, hogy a type/token arányt tekintve erre a mintára nagyobb frazeológiai változatosság jellemző. A kutatás nyelvpedagógiai hozománya hasznos lehet a magyar mint idegen nyelv mint szakma számára: mind a tanároknak, mind a tananyag-készítőknek; továbbá értékes visszajelzést adhat a nyelvvizsgáztatóknak és a tesztfejlesztőknek is.