Élő jogszokások: Jogi néprajzi, jogtörténeti és jogi kultúrtörténeti tanulmányok

Abstract

A Pécsi Tudományegyetem immár 21 éve mondhatja el magáról, hogy egy külön- leges, országosan is unikális kutatásnak ad otthont: a 2011-ben Szekszárdon megalakult, az akkori Illyés Gyula Kar, a mai Kultúratudományi Pedagógusképző és Vidékfej- lesztési Kar keretei között működő Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport tudományos munkájának. A Kutatócsoport 35 külföldi és magyarországi tagja jól reprezentálja a kutatások tudományterületeit. A nemzetközi és hazai egyetemek jogtörténészei és etnográfusai, a jogi kultúrtörténet és a jogi néprajz legnevesebb európai és hazai kutatói, a néprajz- tudomány, az antropológia, a társadalom- és történettudomány, a levéltári, a muzeológiai kutatások képviselői valamennyien Tárkány Szücs Ernőt, a magyar jogi néprajz nemzetközi hírű képviselőjét tekintik elődüknek, szellemi atyjuknak. A Kutatócsoport neve mára már tudományos védjeggyé vált. A névjegyen pedig ott szerepel 11 nemzetközi interdiszciplináris konferencia és a Kutatócsoport könyvsorozatának, a Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kiskönyvtárnak most megjelenő 11., a magyar jogi néprajz, jogi kultúrtörténet legújabb kutatási eredményeit bemutató tanulmánykötete. A kutatóműhely tagjai Prof. dr. Nagy Janka Teodóra PhD elnök és Prof. Dr. Mezey Barna DSc. társelnök vezetésével feladatuknak tekintik a jogi néprajz, jogi kultúrtörténet kutatási eredményeinek népszerűsítését, a tudományos programok szervezését, a rendszeres tapasztalatcserét, a nemzetközi és hazai kutatási együttműködések megvalósítását, a Tárkány Szücs-i életmű gondozását, a hazai „élő jogszokások" feltérképezését és rendszerezését, illetve ezek közvetítését a jogalkotás és a jog- alkalmazás számára. Szimbolikusnak is tekinthető, hogy a Kutatócsoport tevékenységét névadójának fia, Dr. Tárkány Szücs Attila, a Vásárhelyi Testamentum Alapítvány kurátora támogatásával valósítja meg. A Pécsi Tudományegyetem és az Universitas Quinqueecclesiensis Alapítvány, mint fenntartó az egyetemi autonómia tiszteletben tartása mellett rendkívül fontosnak tartja és a jövőben akár önálló szervezeti keretek között is támogatni kívánja a Kutatócsoport munkáját, amelyek úgy szólnak a múltról, a jövőről és a fenntarthatóságról, hogy közben a jelen bonyolult világában is segítenek eligazodni. Az egyetem egyet jelent a fenntarthatósággal: a ma egyetemi polgárai az elkövetkező évtizedek társadalom-, gazdaság- és kultúraformálói, érték-, illetve értékrend- teremtői. Komoly felelősség, milyen példát mutatunk számukra, hogyan készítjük fel őket a nemzedékükre váró kihívásokra. Nem mindegy, hogy majd a jólét egyszerű el- érését, vagy a jóllét megvalósítását fogalmazzák meg célként. Hogy ezeréves történelmünket, a sokszínűség gazdagította magyar kultúrát, a nemzedékek és közösségek szokásokban, jogszokásokban, szokásnormákban megőrzött testamentumát mennyiben tekintik értéknek, kiteljesítendő életminőségnek. Az „élő népi jogszokások" a magyar nemzeti emlékezet különleges értékei, amelyek évszázadokon keresztül meghatározták a magyarság életét, ma is nemzeti identitásunk elidegeníthetetlen részei. A „fent" írott, törvények alkotta joga mellett a „lent", azaz a magyar nép legszélesebb rétegeinek mindennapjaiban a jogszokások évszázadokon át változó, de ma is eleven világa jelentette és jelenti a nemzeti össze- tartozás, a közösségi kohézió alapját.

Ez volt az üzenete a „Hazai élő jogszokások" címmel 2023. május 31-én Pécsett, június 1-én Szekszárdon megrendezett nemzetközi interdiszciplináris konferenciának is, és ezek a gondolatok köszönnek vissza, kerülnek tovább gondolásra a most megjelenő „Élő jogszokások – Jogi néprajzi és jogtörténeti tanulmányok” kötetben. A Pécsi Tudományegyetem és az Universitas Quinqueecclesiensis Alapítvány Kuratóriuma fontosnak tartja és támogatja a Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport kutatási eredményeinek mind szélesebb körben történő meg- ismertetését, a nemzeti hagyományokon alapuló sajátosságok nemzetközi színterén történő felmutatását. Személyesen azt kívánom, váljanak fenntarthatóakká a jogi néprajzi, jogi kultúrtörténeti, történeti és néprajzi kutatások eredményei - közöttük az „élő népi jogszokásokon" keresztül a nemzettudat, a nemzeti önértékelés, a nemzeti identitás erősítése - a fiatal kutató- és jogértő, továbbá jogalkotó és jogalkalmazó generációknak történő átadással.