Show simple item record

Elérhetővé téve ekkor2023-10-26T07:07:15Z
Szerző Bertalan Regina
MTMTID:
10045607
Webcímhttp://pea.lib.pte.hu/handle/pea/44406
Az értekezés nyelveMagyar
Az értekezés címe az értekezés nyelvénA főnévi accusativus kötőhangtartalmának meghatározói és következményei tipikus nyelvfejlődésben és nyelvi késés gyanúja esetén
Az értekezés címe angolulDetermining factors and consequences of epenthetic vowel use in the accusative noun in typical and atypical language development
Absztrakt az értekezés nyelvénA morfológiai fejlődést nyelvsajátos mono- és polimorfemikus fonotaktikai tulajdonságok, valamint az alaktani elemek percipiálhatósága, artikulációs nehézsége, típus- és tokengyakorisági jellemzői befolyásolják – tipikus fejlődésben is, de különösen nyelvi zavarban. Kutatásom azoknak a tényezőknek a feltárására irányult, amelyek a tárgyragos szóalakok kötőhangtartalmát határozzák meg a magyar nyelvet elsajátító gyerekek beszédprodukciójában. Három kiváltott válasz vizsgálatot végeztem 3–5 és 5–7 éves tipikus, valamint 3–5 éves tipikustól eltérő nyelvi fejlődésű gyermekek körében. Az első vizsgálatban a szabályos tőosztályba tartozó, tárgyragos alakjukban kötőhangot nem elváró n és ny végű töveket használtam, a másodikban szintén a szabályos tőosztályba tartozó, tárgyragos alakjukban kötőhangot elváró m f k végűeket, a harmadikban pedig a nem szabályos osztályba tartozó, l r zs, valamint p b t d k g gy végű rövidülő töveket. Az eredmények alátámasztották az extralingvális területek nyelvelsajátítást befolyásoló hatására vonatkozó elvárásaimat. Produktivitás. A mindhárom vizsgálatban előforduló kötőhanghasználati hibák azt mutatják, hogy a vizsgált életkori sávban a gyerekek beszédproduktumai morfofonológiai tekintetben is kreatív kompozíciók. Tárgyraghasználat tekintetében olyan általános kép bontakozott ki, amelyben a funkciójelölés a legstabilabb komponens, ezt követi a kötőhanghasználat, majd a tőalternáns-választás. Gyakoriság. Az első vizsgálatban nem sikerült gyakorisági hatást kimutatni. Ez részben annak is köszönhető, hogy az itt várt hibatípus kötőhang betoldása volt, a kutatás során azonban fokozatosan fény derült arra a markáns általános tendenciára, hogy felesleges kötőhangot betoldó hibát ritkábban vétenek a gyerekek, mint elhagyót. A második és a harmadik vizsgálatban hasonlóan alakultak a tokengyakorisági hatásokra vonatkozó eredmények: az 5–7 éves gyerekek helyes produkcióinak hátterében már nem volt tetten érhető gyakorisági hatás, a szabályos tövek körében szórványosan, a rövidülőkében nagy számban előforduló hibák azonban azt jelzik, hogy a végleges reprezentációk kiépülése még nem fejeződött be. A 3–5 éves tipikus fejlődésű gyerekek helyes válaszait a szabályos tőosztályban lemma-, a nem szabályos tőosztályban lexémagyakorisági hatások befolyásolták. A nyelvi késő gyerekek teljesítményének alakulásában mindkét tőosztályban részt vettek lemma- és lexémagyakorisági hatások is. Morfofonológiai környezeti hatás. A kutatásban alkalmazott módszerrel nem sikerült a kötőhanghasználatban érvényesülő morfofonológiai környezeti hatást kimutatni, ezzel szemben megfigyelhetők voltak a kötőhanghasználat artikulációs motiváltságára utaló jelek, továbbá feltűnő volt az, hogy azonos tővégződés mellett a gyerekek gyakrabban végeztek kötőhangbetoldást az egytagú, mint a többtagú szavakban. A jelenség hátterének megismerése további feltáró munkát igényel. A tővéghangzó-minőség hatása. Markáns tővéghangzó-minőségi hatás mutatkozott különösen a harmadik vizsgálatban a kötőhanghasználatra nézve, valamint a nominativusi, a felnőttnyelvi és az értékelhetetlen válaszok alakulásában is. A rövidülő tövek túlszabályosított tárgyragos alakjaiban mindhárom gyermekcsoportban jellemző volt a szabályos tőosztályban érvényesnek megfelelő, vagyis a tővéghangzó minőségétől függő kötőhanghasználat. A kötőhangot elváró végződésekre adott nominativusi válaszok nagy száma volt jellemző a nyelvi késő gyerekek körében: feltehetően a nagyobb artikulációs kihívást jelentő toldalékolási feladat a funkciójelölő elhagyását eredményező elkerülő stratégiát váltott ki a gyerekekből, az ő esetükben tehát fennáll a nagyobb beszédmotoros-hangsorépítő kihívások paradigmaépülést hátráltató hatásának veszélye. Ugyancsak a kötőhangot elváró végződések nagy számban váltottak ki felnőttnyelvi választ mindhárom gyermekcsoportban, és ez a tokengyakorisági hatásokat is figyelembe véve úgy értelmezhető, hogy míg 5–7 éves korban a nagyobb artikulációs kihívás a kötőhangbetoldó stratégia erősítésén keresztül segítheti az alaktani rendszer differenciálódását és stabilizálódását, addig ugyanez a helyzet fiatalabb és nyelvi késést mutató gyerekek körében az egészleges szóalakok előhívásában jelentkező koraibb alaktani fejlődési fokra való visszalépést válthat ki. Végül az ugyanezekre a végződésekre adott értékelhetetlen reakciók nagyobb száma azt a feltevést erősíti, hogy a nominativusi válaszok elkerülő stratégia következményei voltak. A teszteredmények érvényessége. A kötőhanghasználat tekintetében nem értékelhető válaszok nagy száma miatt a második és a harmadik vizsgálatban kétféle értékelési rendszerben elemeztük az adatokat. Az értékelhető válaszok informáltak a gyerekek kötőhanghasználatban megnyilvánuló nyelvi fejlettségéről, a nem értékelhető válaszokban pedig extralingvális – artikulációs, hangsorépítési, figyelmi, emlékezeti, társalgási – készségeik hatása mutatkozott meg közvetlenebbül. A teszt érvényessége életkor és nyelvfejlődési út függvényében változott, és mivel a nyelvi késők körében született a legtöbb értékelhetetlen válasz, az ő esetükben volt ez a legkisebb.
Kulcsszó (Magyar)extralingvális tényezők
kötőhanghasználat
morfofonológia
nyelvi késés
tárgyeset
Kulcsszó (Angol)accusative case
epenthetic vowel use
extralingual factors
language delay
morphophonology
EgyetemPécsi Tudományegyetem
Doktori iskolaBTK Nyelvtudományi Doktori Iskola
TémavezetőKleiber Judit


Files in this item

Thumbnail
Thumbnail

This item appears in the following Collection(s)

Show simple item record