A főnévi accusativus kötőhangtartalmának meghatározói és következményei tipikus nyelvfejlődésben és nyelvi késés gyanúja esetén
Abstract
A morfológiai fejlődést nyelvsajátos mono- és polimorfemikus fonotaktikai tulajdonságok, valamint az alaktani elemek percipiálhatósága, artikulációs nehézsége, típus- és tokengyakorisági jellemzői befolyásolják – tipikus fejlődésben is, de különösen nyelvi zavarban. Kutatásom azoknak a tényezőknek a feltárására irányult, amelyek a tárgyragos szóalakok kötőhangtartalmát határozzák meg a magyar nyelvet elsajátító gyerekek beszédprodukciójában. Három kiváltott válasz vizsgálatot végeztem 3–5 és 5–7 éves tipikus, valamint 3–5 éves tipikustól eltérő nyelvi fejlődésű gyermekek körében. Az első vizsgálatban a szabályos tőosztályba tartozó, tárgyragos alakjukban kötőhangot nem elváró n és ny végű töveket használtam, a másodikban szintén a szabályos tőosztályba tartozó, tárgyragos alakjukban kötőhangot elváró m f k végűeket, a harmadikban pedig a nem szabályos osztályba tartozó, l r zs, valamint p b t d k g gy végű rövidülő töveket. Az eredmények alátámasztották az extralingvális területek nyelvelsajátítást befolyásoló hatására vonatkozó elvárásaimat.
Produktivitás. A mindhárom vizsgálatban előforduló kötőhanghasználati hibák azt mutatják, hogy a vizsgált életkori sávban a gyerekek beszédproduktumai morfofonológiai tekintetben is kreatív kompozíciók. Tárgyraghasználat tekintetében olyan általános kép bontakozott ki, amelyben a funkciójelölés a legstabilabb komponens, ezt követi a kötőhanghasználat, majd a tőalternáns-választás.
Gyakoriság. Az első vizsgálatban nem sikerült gyakorisági hatást kimutatni. Ez részben annak is köszönhető, hogy az itt várt hibatípus kötőhang betoldása volt, a kutatás során azonban fokozatosan fény derült arra a markáns általános tendenciára, hogy felesleges kötőhangot betoldó hibát ritkábban vétenek a gyerekek, mint elhagyót. A második és a harmadik vizsgálatban hasonlóan alakultak a tokengyakorisági hatásokra vonatkozó eredmények: az 5–7 éves gyerekek helyes produkcióinak hátterében már nem volt tetten érhető gyakorisági hatás, a szabályos tövek körében szórványosan, a rövidülőkében nagy számban előforduló hibák azonban azt jelzik, hogy a végleges reprezentációk kiépülése még nem fejeződött be. A 3–5 éves tipikus fejlődésű gyerekek helyes válaszait a szabályos tőosztályban lemma-, a nem szabályos tőosztályban lexémagyakorisági hatások befolyásolták. A nyelvi késő gyerekek teljesítményének alakulásában mindkét tőosztályban részt vettek lemma- és lexémagyakorisági hatások is.
Morfofonológiai környezeti hatás. A kutatásban alkalmazott módszerrel nem sikerült a kötőhanghasználatban érvényesülő morfofonológiai környezeti hatást kimutatni, ezzel szemben megfigyelhetők voltak a kötőhanghasználat artikulációs motiváltságára utaló jelek, továbbá feltűnő volt az, hogy azonos tővégződés mellett a gyerekek gyakrabban végeztek kötőhangbetoldást az egytagú, mint a többtagú szavakban. A jelenség hátterének megismerése további feltáró munkát igényel.
A tővéghangzó-minőség hatása. Markáns tővéghangzó-minőségi hatás mutatkozott különösen a harmadik vizsgálatban a kötőhanghasználatra nézve, valamint a nominativusi, a felnőttnyelvi és az értékelhetetlen válaszok alakulásában is. A rövidülő tövek túlszabályosított tárgyragos alakjaiban mindhárom gyermekcsoportban jellemző volt a szabályos tőosztályban érvényesnek megfelelő, vagyis a tővéghangzó minőségétől függő kötőhanghasználat. A kötőhangot elváró végződésekre adott nominativusi válaszok nagy száma volt jellemző a nyelvi késő gyerekek körében: feltehetően a nagyobb artikulációs kihívást jelentő toldalékolási feladat a funkciójelölő elhagyását eredményező elkerülő stratégiát váltott ki a gyerekekből, az ő esetükben tehát fennáll a nagyobb beszédmotoros-hangsorépítő kihívások paradigmaépülést hátráltató hatásának veszélye. Ugyancsak a kötőhangot elváró végződések nagy számban váltottak ki felnőttnyelvi választ mindhárom gyermekcsoportban, és ez a tokengyakorisági hatásokat is figyelembe véve úgy értelmezhető, hogy míg 5–7 éves korban a nagyobb artikulációs kihívás a kötőhangbetoldó stratégia erősítésén keresztül segítheti az alaktani rendszer differenciálódását és stabilizálódását, addig ugyanez a helyzet fiatalabb és nyelvi késést mutató gyerekek körében az egészleges szóalakok előhívásában jelentkező koraibb alaktani fejlődési fokra való visszalépést válthat ki. Végül az ugyanezekre a végződésekre adott értékelhetetlen reakciók nagyobb száma azt a feltevést erősíti, hogy a nominativusi válaszok elkerülő stratégia következményei voltak.
A teszteredmények érvényessége. A kötőhanghasználat tekintetében nem értékelhető válaszok nagy száma miatt a második és a harmadik vizsgálatban kétféle értékelési rendszerben elemeztük az adatokat. Az értékelhető válaszok informáltak a gyerekek kötőhanghasználatban megnyilvánuló nyelvi fejlettségéről, a nem értékelhető válaszokban pedig extralingvális – artikulációs, hangsorépítési, figyelmi, emlékezeti, társalgási – készségeik hatása mutatkozott meg közvetlenebbül. A teszt érvényessége életkor és nyelvfejlődési út függvényében változott, és mivel a nyelvi késők körében született a legtöbb értékelhetetlen válasz, az ő esetükben volt ez a legkisebb.