Friedrich Schiller morális színháza

Abstract

A morál és színház kapcsolata újra meg újra felmerül a kortárs diszkussziókban. Az egyik legjelentősebb drámaíró, Friedrich Schiller programjának középpontjában állt e viszony megjelenítése, amely számára is kérdés és feladat volt. A 18. században a színház erkölcsnemesítő hatásának megítélésével kapcsolatban különböző nézetek, nemegyszer viták alakultak ki a kor nagy gondolkodói között. Ebben a diskurzusban markáns álláspontot képviselt Schiller is, különösen A színház mint morális intézmény című művészetfilozófiai írásában kifejtett véleményével. A dolgozat első felében Schiller korai tanulmányaiban olvasható kérdésfeltevéseinek, filozófiai gondolatainak keresztmetszetében röviden elemzem első drámáit, valamint az 1780-as években született színházelméleti írásait. Ezt követően Immanuel Kant és Johann Wolfgang Goethe schilleri életműre gyakorolt hatását, és azt a szellemi környezetet vizsgálom, amelyben a költő késői, érett drámái születtek. A dolgozat második részében Stuart Mária, Az orléans-i szűz, A messinai menyasszony és a Tell Vilmos filozófiai vonatkozásait kutatom, abból a feltételezésből kiindulva, hogy a költő-filozófus számos esztétikai, etikai és filozófiai gondolatát drámáival és szereplőivel szemléltette és keltette életre. Az írás utolsó fejezetében, arra a kérdésre keresem a választ, hogy napjainkban mennyire tölti be - egyáltalán betöltheti-e - a színház azt a morális feladatát, amelyet Schiller szánt neki több mint két évszázaddal ezelőtt. A disszertációban arra teszek kísérletet, hogy nagy vonalakban bemutassam Schiller a színház hatásáról, etikai szerepéről alkotott hitvallását. Azt a tételt szeretném demonstrálni, hogy Schiller szerint a színház az etikai nevelés színtere. Ennek során rámutatok, hogy a költő morális meggyőződése, elméleti-filozófiai érdeklődése és annak változása tetten érhető drámáiban, színházi munkáiban. Elemzéseimet késői alkotásaira összpontosítom.