A Reciprok Tanítási Módszer jelentősége a szövegértő olvasás elsajátításában

Abstract

Az olvasás, a szövegértő olvasás fogalma, jelentősége nagymértékben átalakult az ezredforduló óta. A pedagógiai, pszichológiai és szociológiai szempontú olvasáskutatás eredményei számos területen adnak új szempontokat az olvasástanítás osztálytermi szemléletéhez, módszereihez is. Az olvasási, szövegértési képesség jelentősége is átértékelődött az elmúlt évtizedekben, ezeknek a képességeknek a megfelelő szintje minden további tanulás előfeltétele, ezzel együtt általánosságban a boldogulás fontos tényezője az egyén életében az információs társadalomban egyaránt (Grabe és Stoller, 2011; Schnotz és Molnár, 2012). Bár az olvasás, szövegértés megfelelő szintjének elérése társadalmi igény, napjainkban ennek ellenére a literacy crisis, az olvasás válsága és funkcióvesztése a jellemző (Szenczi, 2010; Józsa és Józsa, 2014). Az iskolának mint intézménynek reflektálnia kell a társadalom szükségleteire, de a szövegértés képességét azért nem tudja mindennapi társadalmi igényeknek és elvárásoknak megfelelően kialakítani kisiskolás korban, mert a nemzetközi kutatások a szövegértésről alkotott új tudáskoncepció és a módszertani eszköztár és kultúra fejlődése jelentős különbségeket mutat. A szövegfeldolgozás módszertanának jelentős tartalékai maradnak kiaknázatlanul az elmélet és gyakorlat eltéréseinek okán. Disszertációmban arra vállalkozom, hogy az olvasás, a szövegértés és a metakogníció elméleti hátterének bemutatásán és kapcsolatrendszerének feltárásán keresztül mutassak rá a jelenlegi szövegfeldolgozás módszertan megújulási lehetőségeire, irányaira, tartalékaira, és vázoljak egy lehetséges megoldási kísérletet, a reciprok szövegfeldolgozási módszer ismertetésével. Úgy gondolom, a szövegértés tanítás szintjén jelentős képességbeli fejlődés érhető el ennek a módszernek, vagy akár egyes elemeinek az alkalmazásával a formális olvasástanulás szakasza után. Dolgozatomban kitérek a jó olvasó, a metakogníció és az olvasási stratégiák tanításának és átadásának a szerepére, a formális olvasástanulás utáni szövegfeldolgozás hatékonyságára és fejlesztési lehetőségeire osztálytermi környezetben. A fejlesztésben rejlő potenciált elő- és utóteszt segítségével mértem, valamint a folyamatot, a módszer bevezető és elsajátítási szakaszát monitoroztam, a pedagógiai kísérletben résztvevő pedagógusokkal struktúrálatlan interjút készítettem, így vizsgálatom a kevert típusú kutatási paradigmában helyezkedik el. A disszertáció nóvuma, egy akkreditált továbbképzési tananyag pedagógusok számára a Reciprok Tanítási Módszer alkalmazási lehetőségeiről az általános iskola alsó tagozatában.