A királyi jog mechanizmusai az Árpád-korban
Abstract
A Kárpát-medencében letelepedett és a vele együtt élő, különböző etnikumú népekkel
egységes uralom alá vonva országgá szervezett magyarság fölött érvényesülő uralmi
forma – az ország és az állam mibenlétével, létrejöttével kapcsolatos kérdések
szempontjából megengedőbb megfogalmazásban: Magyarország államformája – a XI.
századtól a XX. század közepéig rövid megszakítással – a IV. Károly eckartsaui
nyilatkozatától a népköztársasági-tanácsköztársasági működés felszámolásáig terjedő
időszak kivételével – királyság volt. Ebből adódóan jogtörténetünk egyik központi
kérdése a király közjogi állásának, a királyi hatalom mibenlétének és az ehhez
kapcsolódó jogi megoldásoknak vizsgálata, ami nemcsak a királynak a hatalmi-közjogi
berendezkedésben elfoglalt helyét mutatja meg, hanem jogi és ténylegességi
szempontból is központi szerepére figyelemmel – különösen a korai, úgynevezett
személyes királyság esetében – igen jó rálátást biztosít e hatalmi-közjogi
berendezkedés, végső soron az állami működés rendszerének egészére is.
A király közjogi állásának vizsgálata természetesen érdekes lehet tágabb időbeli és
térbeli viszonyrendszerben is, a doktori értekezés keretei azonban – a nagyobb tartalmi
mélység érdekében – mindkét vonatkozásban szükségszerűvé teszik a perspektíva
szűkítését. Az Árpád-kor uralkodóinak helyzetét nyilvánvalóan nehezebb – és sokkal
terjedelmesebb – volna összehasonlítani például a német-római császári címet is viselő
Luxemburgi Zsigmond vagy az Osztrák-Magyar Monarchia keretében majd hét
évtizeden keresztül, a hazai igazságszolgáltatási rendszer átfogó modernizálásának
idején is uralkodó I. Ferenc József regnálásával. Alaposabb elemzés helyett ugyancsak a
felszín semmit- vagy keveset mondó érintését tenné lehetővé bármiféle összehasonlítás
más – különböző történelmi fejlődés során, eltérő kulturális és társadalmi közegben
kialakult vagy éppen kialakulóban lévő – korabeli államok uralkodóinak
hatalomgyakorlásával. Mindezekre tekintettel törekedek és szorítkozok dolgozatomban
a hazai államiság kezdeteinek, a magyar királyság első évszázadait lefedő Árpád-kor
hatalmi-közjogi berendezkedésének, a király e rendszerben elfoglalt helyének
vizsgálatára az uralkodó hatalomgyakorlásának formáin, előjogain keresztül.
Értekezésem elsődleges célja az Árpád-kori királyi jog elemei működésének leírása és a
király korabeli közjogi-hatalmi berendezkedésben elfoglalt állásának bemutatása az
alábbiakban ismertetésre kerülő tézisek mentén, források alapján, vizsgálati
módszerekkel és fogalmi rendszerben. E remélt önálló eredménye mellett pedig a
vizsgálat – reményeim szerint – támpontul, de legalább segédanyagként szolgálhat az
Árpád-kori magyar jog egyéb területeinek, illetve a királyi jog későbbi működésének
feltárásához, esetleg mindezek nemzetközi kitekintésben történő, összehasonlító jogi
elemzéséhez.