A pedagógia zsonglőrei : két baranyai tanító életútja a 20. század folyamán

Abstract

Az elmúlt években világszerte megnövekedett az érdeklődés a tanítói, tanári életutak, tágabban a pedagógus professzió története iránt. Része és következménye ez egyrészt annak a folyamatnak, amely a korábbi neveléstörténet-írás nagy rendszerekben, iskolai struktúrákban gondolkodó - ehhez kapcsolódóan az egyes országokra jellemző oktatáspolitika és nevelésfilozófia históriáját feltáró - eredményei mellett a mikrotörténelem, a személyes múlt megélését is fókuszba állította. Másrészt összefügg azzal a történészi törekvéssel, amely a polgári államok kialakulásának egyik kulcselemét a „szakmásodás” kibontakozásában látja és mutatja be.

Takács Zsuzsanna Mária munkássága kiváló példa arra, hogy elméleti, módszertani és forrástani értelemben is a történettudomány alapjain állva miként lehet a neveléstudomány szempontjából fontos, a nevelés- és művelődéstörténet vonatkozásában érdekes és releváns kutatási eredményeket felszínre hozni. Ebben a könyvében - több éves kutatásait összegezve - két, az elmúlt században élt baranyai kántortanító párhuzamos életútját mutatja be emlékirataik és naplóik tükrében. Kerekes Géza és Megyesi János ránk maradt kéziratai nem csupán saját életükről, hanem tágabban a megye falvainak mindennapjairól, a tanító-képzés és a falusi népművelés korabeli jellemzőiről is szólnak.

A kötet jó szívvel ajánlható azoknak az olvasóknak, akik Görcsöny és Siklós-bodony, tágabban a megye, a régió hely- és iskolatörténete iránt érdeklődnek. Hasznos mű lehet azok kezében is, akik pedagógusként élik, vagy képzelik el majd a jövőben az életüket. A magyarság neveléstörténete, a falutörténet, a memoár-irodalom és feldolgozásának lehetőségei iránt érdeklődők is biztosan örömmel lapozzák majd ezt a könyvet.

A neves francia történész, George Duby, azt vetette papírra egykoron, hogy a régi források, „az élettelen maradványok között kutatva” úgy érezte, „hogy újra felhangzanak elhalt hangok”. Takács Zsuzsanna Mária könyve a bizonyíték arra, hogy a jó kutató nem csupán meghallja ezeket a régi hangokat, hanem képes azok muzsikájával a múltba vele együtt visszanéző mai olvasót is elvarázsolni. (Kéri Katalin)