Sculptura Una: Vizsgálódások a kultúrák megosztottságáról és a szobrászat egységéről

Abstract

Ahhoz, hogy megállhassa helyét, korunk művészetének, szobrászatának a kultúrák sokféleségével, a globálissá bővült kulturális tér „Kelet” és „Nyugat” viszonylatában összegeződő megosztottságával, valamint az esztétikai érték és a szobrászati tér egységkövetelményével egyszerre kell szembenéznie. Egy szobrásznak a kihívásra elsősorban szobrászati választ kell adnia. Ezt azonban nem teheti meg a kérdés tartalmi összefüggéseinek szemléleti, gondolati tisztázása nélkül. „Doktori tézisemet” szakmai értelemben a doktori tanulmányaim alatt készített szobraim, elsősorban doktori mestermunkám adják. Mindazonáltal, a „szobrászati tézishez” lényegileg kapcsolódnak azok az elvi, elméleti igényű munkálatok, amelyeket doktori értekezésemben kíséreltem meg összefoglalni. Így a jelen tézisek is két, egymással kölcsönható síkon fogalmazódnak meg: egy átfogó természetű szakmai kihívás reflektív feldolgozásának, valamint a kihívásra adható szobrászati válasznak az összefüggésében. A kutatás kiinduló feltevése, mintegy munka-hipotézise szerint a kultúrák keleti-nyugati megosztottságára adandó esztétikai válasz érvényességének feltétele és kulcsa a művészeti gyakorlat személyes egysége.