Sculptura Una: Vizsgálódások a kultúrák megosztottságáról és a szobrászat egységéről
Abstract
Ahhoz, hogy megállhassa helyét, korunk művészetének, szobrászatának a kultúrák
sokféleségével, a globálissá bővült kulturális tér „Kelet” és „Nyugat” viszonylatában
összegeződő megosztottságával, valamint az esztétikai érték és a szobrászati tér egységkövetelményével egyszerre kell szembenéznie. Egy szobrásznak a kihívásra elsősorban
szobrászati választ kell adnia. Ezt azonban nem teheti meg a kérdés tartalmi összefüggéseinek
szemléleti, gondolati tisztázása nélkül. „Doktori tézisemet” szakmai értelemben a doktori
tanulmányaim alatt készített szobraim, elsősorban doktori mestermunkám adják. Mindazonáltal,
a „szobrászati tézishez” lényegileg kapcsolódnak azok az elvi, elméleti igényű munkálatok,
amelyeket doktori értekezésemben kíséreltem meg összefoglalni. Így a jelen tézisek is két,
egymással kölcsönható síkon fogalmazódnak meg: egy átfogó természetű szakmai kihívás
reflektív feldolgozásának, valamint a kihívásra adható szobrászati válasznak az összefüggésében.
A kutatás kiinduló feltevése, mintegy munka-hipotézise szerint a kultúrák keleti-nyugati
megosztottságára adandó esztétikai válasz érvényességének feltétele és kulcsa a művészeti
gyakorlat személyes egysége.