Perifériás ideg in vivo intraoperatív epineurális metilénkék festése patkány modellben

Abstract

A Dupuytren kontraktúra a palmaris és digitális fasciát érintő progresszív fibroproliferatív betegség, melyben a kialakuló kóros hegszövet az érintett ujjak flexiós kontraktúráját okozva a kéz funkciójának károsodását és az életminőség romlását eredményezi. A betegség prevalenciája a 30%-ot is elérheti, azonban földrajzi lokalizációtól függően az értékek között jelentős eltérés tapasztalható. A betegség etiológiája még nem teljesen ismert, a hátterében genetikai, immunológiai és környezeti tényezők interakciója áll. A betegség autoszomális domináns öröklődésű, a gén expresszivitás és penetrancia mértéke változó. Teljes genom asszociációs vizsgálattal (GWAS) végzett kutatások identifikálták a Dupuytren kontraktúra kialakulásában szerepet játszó géneket, melyek a szöveti differenciálódást szabályozó Wnt jelátviteli út kóros működéséért felelősek és a pathológiás extracelluláris matrix képződés hátterében állnak. Napjaink intenzív kutatásainak ellenére az oki terápia még nem áll rendelkezésre, a betegség kezelése alapvetően sebészi, a leggyakrabban végzett műtét a parciális aponeurektómia. A digitális ideg iatrogén sérülésének gyakorisága parciális aponeurektómia során elérheti a 3,4%- ot, ez az érték revíziós műtéteknél tovább emelkedik. A műtét egyik nehézségét az adja, hogy a betegség során megjelenő patológás kötegek a digitális ideg elhelyezkedését megváltoztathatják, ezáltal megnehezítve annak lokalizálását és a műtét közbeni megóvását. Parciális aponeurektómián átesett betegek mintegy 20-30%-a számíthat recidivára. Revíziós műtéteknél az ideg lokalizálása és megóvása a primer műtét után kialakult hegszövet, a recidív Dupuytren szövet, illetve a digitális ideg megváltozott anatómiai elhelyezkedése miatt még nehezebb. Egy egyszerűen kivitelezhető intraoperatív idegfestési eljárás használatával a hegszövetbe ágyazott és megváltozott lefutású digitális ideg műtét közbeni lokalizálása és megóvása könnyebbé válna, ezáltal a iatrogén idegsérülés veszélye is minimalizálható lenne. Idegfestési kísérleteinkhez a metilénkék oldatot választottuk. A metilénkék hisztológiai felhasználása nagy múltra tekint vissza, napjaink orvostudományában számos területen eredményesen alkalmazzák. Jelen ismereteink szerint a metilénkék oldatot periférás ideg in vivo direkt jelölésére még nem alkalmazták, ezirányú felhasználási lehetőségét, hatékonyságát, biztonságosságát korábban nem tanulmányozták.