Új szomatosztatin 4 receptor agonista vegyületek hatástani jellemzése különböző fájdalommodellekben

Abstract

A neuropátiás fájdalom a központi vagy a perifériás idegrendszer károsodása vagy működészavara következtében kialakuló szubjektív szenzoros tünet, melynek a szervezet szempontjából nincs hasznos védő funkciója, valamint kialakulásának pontos patomechanizmusa sem tisztázott. Az alapvetően nem fájdalmas inger (pl. tapintás) hatására kialakuló fájdalomérzetet allodyniának, míg az mérsékelten fájdalmas inger hatására fokozott fájdalomérzetet hiperalgéziának nevezzük 1 . A neuropátia kialakulásának hátterében számos etiológiai tényező állhat, így nagy létszámú, heterogén betegcsoportot érint. A neuropátiás fájdalom kezelésében a konvencionális fájdalomcsillapítók nem (NSAID) vagy csak korlátozottan hatékonyak (ópioidok). Gyógyszeres terápiájában az úgynevezett adjuváns analgetikumokat alkalmazzák, melyek közé egyaránt tartoznak antidepresszáns (pl. amitriptilin, nortriptilin, dezipramin, duloxetin, venlafaxin) és antiepileptikus (pl. gabapentin, pregabalin) szerek. Lokális készítmény formájában a lidokain és kapszaicin is képes enyhíteni a neuropátia okozta fájdalmat, azonban egyes betegeknél komoly bőrirritációt okoznak. Terápiás kihívást jelent, hogy sokszor az adjuváns analgetikumok fájdalomcsillapító hatása sem kielégítő a betegek számára, nem ritkák terápiarezisztens esetek, emellett számos kellemetlen mellékhatásuk korlátozza használatukat. A betegek együttműködését jelentősen rontja az adjuváns analgetikumok fájdalomcsillapító hatásának kialakulásához szükséges több hetes látencia idő, miközben a kellemetlen mellékhatások a terápia megkezdését követően szinte azonnal megjelennek. E terápiás nehézségek szükségessé teszik új hatásmechanizmusú fájdalomcsillapító kifejlesztését.