Új szomatosztatin 4 receptor agonista vegyületek hatástani jellemzése különböző fájdalommodellekben
Abstract
A neuropátiás fájdalom a központi vagy a perifériás idegrendszer károsodása vagy működészavara
következtében kialakuló szubjektív szenzoros tünet, melynek a szervezet szempontjából nincs
hasznos védő funkciója, valamint kialakulásának pontos patomechanizmusa sem tisztázott. Az
alapvetően nem fájdalmas inger (pl. tapintás) hatására kialakuló fájdalomérzetet allodyniának, míg
az mérsékelten fájdalmas inger hatására fokozott fájdalomérzetet hiperalgéziának nevezzük 1
. A
neuropátia kialakulásának hátterében számos etiológiai tényező állhat, így nagy létszámú,
heterogén betegcsoportot érint.
A neuropátiás fájdalom kezelésében a konvencionális fájdalomcsillapítók nem (NSAID) vagy csak
korlátozottan hatékonyak (ópioidok). Gyógyszeres terápiájában az úgynevezett adjuváns
analgetikumokat alkalmazzák, melyek közé egyaránt tartoznak antidepresszáns (pl. amitriptilin,
nortriptilin, dezipramin, duloxetin, venlafaxin) és antiepileptikus (pl. gabapentin, pregabalin)
szerek. Lokális készítmény formájában a lidokain és kapszaicin is képes enyhíteni a neuropátia
okozta fájdalmat, azonban egyes betegeknél komoly bőrirritációt okoznak. Terápiás kihívást jelent,
hogy sokszor az adjuváns analgetikumok fájdalomcsillapító hatása sem kielégítő a betegek
számára, nem ritkák terápiarezisztens esetek, emellett számos kellemetlen mellékhatásuk
korlátozza használatukat. A betegek együttműködését jelentősen rontja az adjuváns analgetikumok
fájdalomcsillapító hatásának kialakulásához szükséges több hetes látencia idő, miközben a
kellemetlen mellékhatások a terápia megkezdését követően szinte azonnal megjelennek. E terápiás
nehézségek szükségessé teszik új hatásmechanizmusú fájdalomcsillapító kifejlesztését.