Válásmegélés, válásfeldolgozás mintázatai napjainkban

Abstract

A válás témakörének gazdag irodalma van. Számos kutatás, tanulmány foglalkozott egyrészt a válási arányok növekedésének igen összetett okaival, másrészt széleskörű következményeivel. Mivel azonban ez az irodalom döntően kvantitatív kutatásokon alapszik, sajnálatos módon nem tudunk eleget egyrészt arról, hogy ki hogyan éli meg a válást/szakítást, másrészt arról, hogy ki „mit kezd”, hogyan küzd meg ezzel a krízisnek tekintendő, megterhelő élethelyzettel. 2016 és 2019 között készített harminc félig strukturált életútinterjúra alapozott empirikus kutatásomban ezért egyrészt váláson, illetve szakításon átesett személyek válásmegéléseinek, válásjelentéseinek megismerésére és mélyelemzésére, magukat az érintetteket megszólaltató bemutatására vállalkoztam. Másrészt a válás feldolgozási lehetőségeinek feltérképezését, illetve a továbblépést segítő külső és belső erőforrások, megküzdési/coping stratégiák, készségek ill. képességek kutatását is fontos feladatomnak tekintettem. Ez utóbbiak között kiemelt figyelmet fordítottam egy váláson átesetteket támogató konkrét önsegítő csoport működésének elemzésére, „hatékonysági vizsgálatára”. Kutatási mintámat tizenhat (434 oldalnyi szöveg) a „Válás és Újjászületés Önsegítő Csoportban” részt vett és tizennégy (369 oldalnyi szöveg) a vizsgált önsegítő csoportban nem járt elvált, vagy párkapcsolati szakításon átesett interjúalany képezte. Empirikus kutatásom feltáró jellegű, amelynek kérdései a következők voltak: 1. Mit jelent a válás az érintettek számára, milyen válásmegélésekről számolnak azok, akik átestek ezen az életeseményen? 2. Mit kezdenek a válással az érintettek, illetve milyen, a feldolgozást, a továbblépést segítő külső és belső erőforrásokról, módszerekről vallanak? Ahogy elemzési munkám során beazonosítottam a vizsgálandó problémákat, e kutatási kérdéseimet „tisztítottam”, pontosítottam. Ennek nyomán egyrészt az említett két témakörön belül négy illetve hét konkrét kutatási kérdést tettem fel és válaszoltam meg az interjúk alapján. Másrészt − tizenkettedik kutatási kérdésként − megvizsgáltam, hogy milyen tanulságok vonhatók le a válás prevenciójával, illetve a váláson/szakításon átesettek és családtagjaik mentálhigiénéjének támogatásával kapcsolatban az érintettekkel készült interjúkból. Az eredmények alapján levont következtetések több szempontból is hozzájárulhatnak a magyar emberek, családok, kisközösségek és a magyar társadalom egészségi állapotának javításához. Egyrészt a házasságbomlás prevencióját támogató intézkedések kidolgozásával, másrészt a döntéshozók, szociális, jogász és oktatási szakemberek érzékenyítésén és az elváltakat támogató szolgáltatások felállításán és népszerűsítésén keresztül.