Különböző botanikai és földrajzi eredetű hazai nektárforrások, vegyes- és fajtamézek komplex elemzése

Abstract

A nektár a növények nektáriumainak (nektármirigyeinek) édes, viszkózus szekrétuma (Amtmann, 2009). A nektár térfogatát és összetételét számos ökológiai paraméter befolyásolja, mint például a mikroklimatikus viszonyok (levegő hőmérséklet, relatív páratartalom, párolgás, napsugárzás mennyisége, szélsebesség), valamint a talaj jellemzői. A talaj jellemzőihez tartozik a nedvességszint, hőmérséklet és szellőzöttség (Fahn, 1949; Dafni és mtsai., 1988; Zimmerman, 1988; Petanidou és mtsai., 2000; Mačuković-Jocić és mtsai., 2004; Silva és mtsai., 2004; Mačuković-Jocić és mtsai., 2005; Mačuković-Jocić, 2006; Pacini & Nepi, 2007; Mačuković-Jocić és mtsai., 2008; Lu és mtsai., 2015). A medvehagyma (Allium ursinum L.) egy hagymás, évelő lágyszárú egyszikű, amely széles körben elterjedt Európa lombhullató erdőiben (Tutin, 1942), valamint Ázsia (Tutin, 1942; Stearn, 1947) és Afrika (Schmid, 1975) egyes vidékein. A fajt hagyományosan élelmezési és gyógyászati célokra használják, például vérnyomás és koleszterinszint csökkentésére (Reuter, 1995; Sobolewska és mtsai., 2015). Emellett a virágok által termelt nektárból fajtaméz nyerhető. Így érdeklődésre tarthat számot, hogy a fent említett éghajlati és talajjellemzők közül melyek és milyen mértékben befolyásolják a virágok nektárprodukcióját. Hazai viszonylatban korábbi kutatások már tisztázták, hogy a medvehagyma termőhelye és annak mikroklimatikus viszonyai hogyan hatnak a nektár mennyiségére és minőségére (Farkas és mtsai., 2012). Ugyanakkor a talaj különböző paramétereinek az A. ursinum nektártermelésére gyakorolt hatását még nem tárták fel.