Különböző botanikai és földrajzi eredetű hazai nektárforrások, vegyes- és fajtamézek komplex elemzése
Abstract
A nektár a növények nektáriumainak (nektármirigyeinek) édes, viszkózus szekrétuma
(Amtmann, 2009). A nektár térfogatát és összetételét számos ökológiai paraméter
befolyásolja, mint például a mikroklimatikus viszonyok (levegő hőmérséklet, relatív
páratartalom, párolgás, napsugárzás mennyisége, szélsebesség), valamint a talaj jellemzői. A
talaj jellemzőihez tartozik a nedvességszint, hőmérséklet és szellőzöttség (Fahn, 1949; Dafni
és mtsai., 1988; Zimmerman, 1988; Petanidou és mtsai., 2000; Mačuković-Jocić és mtsai.,
2004; Silva és mtsai., 2004; Mačuković-Jocić és mtsai., 2005; Mačuković-Jocić, 2006; Pacini
& Nepi, 2007; Mačuković-Jocić és mtsai., 2008; Lu és mtsai., 2015).
A medvehagyma (Allium ursinum L.) egy hagymás, évelő lágyszárú egyszikű, amely
széles körben elterjedt Európa lombhullató erdőiben (Tutin, 1942), valamint Ázsia (Tutin,
1942; Stearn, 1947) és Afrika (Schmid, 1975) egyes vidékein. A fajt hagyományosan
élelmezési és gyógyászati célokra használják, például vérnyomás és koleszterinszint
csökkentésére (Reuter, 1995; Sobolewska és mtsai., 2015). Emellett a virágok által termelt
nektárból fajtaméz nyerhető. Így érdeklődésre tarthat számot, hogy a fent említett éghajlati és
talajjellemzők közül melyek és milyen mértékben befolyásolják a virágok nektárprodukcióját.
Hazai viszonylatban korábbi kutatások már tisztázták, hogy a medvehagyma termőhelye és
annak mikroklimatikus viszonyai hogyan hatnak a nektár mennyiségére és minőségére
(Farkas és mtsai., 2012). Ugyanakkor a talaj különböző paramétereinek az A. ursinum
nektártermelésére gyakorolt hatását még nem tárták fel.