Tranziens receptor potenciál ankyrin 1 és vanilloid 1 ioncsatornák expressziójának és expresszió változásának vizsgálata szájüregi lokalizációjú laphámsejtes karcinómában

Abstract

Magyarország, a szájüregi daganatok miatti, 100.000 lakosra kivetített mortalitás tekintetében Európában az első, világviszonylatban a hatodik helyen áll [1, 2]. A szájüregi és fej-nyak lokalizációban, a rosszindulatú daganatok leggyakoribb szövettani típusa, az esetek 90%- ában laphámsejtes karcinóma (squamous cell carcinoma, SCC) [3]. A szájnyálkahártya számtalan közvetlen ingernek van kitéve, beleértve a meleg, hideg és fűszeres ételeket, italokat, a cigarettázást és az alkoholt [4, 5], valamint a fej- nyak laphámsejtes karcinóma (head and neck squamous cell carcinoma, HNSCC) etiológiai tényezői közé tartoznak a vírusfertőzések, például a humán papilloma vírus [6, 7]. HNSCC esetén, a betegség kiújulása 70%-os a jelenleg elérhető multimodális kezelés ellenére is. A betegség magas mortalitása miatt, különösen fontos az új célzott terápiák bevezetése a standard citosztatikus kezelés mellé [8]. A lokális vagy lokoregionálisan korlátozott HNSCC kuratív terápiájának három fő módja a sebészi eltávolítás, a sugárkezelés és szisztémás kemoterápia. Extranodalis kiterjedés, közeli vagy érintett műtéti szélek vagy perineurális invázió jelenléte esetén nagy dózisú ciszplatin kemoterápia és sugárkezelés egyidejű alkalmazása javítja a betegségmentes túlélést (disease free survival, DFS) a legmagasabb kockázatú csoportokban [9]. A ciszplatin, az anti-epidermális növekedési faktor receptor (anti- epidermal growth factor receptor, anti-EGFR) monoklonális antitest, cetuximabbal kombinálva növeli a progresszió mentes túlélést (progression free survival, PFS) és teljes túlélést (overall survival, OS) előrehaladott HNSCC betegek esetében [10]. Az EGFR, egy transzmembrán receptor tirozin kináz, az erythroblastosis onkogén B (ErbB) család tagja. Az EGFR mutációja és túlzott expressziója egyaránt elősegítik a daganatképződést: HNSCCben az esetek 80–100%- ában figyelhető meg az EGFR fehérje túlzott expressziója [11]. Az EGFR-ellenes szerek gátolják a receptor aktivációt, annak jelátviteli folyamatát és az ebből következő sejtproliferációt, amely végső soron a betegség jobb prognózisához vezet [12]. Bár számos EGFR-inhibitorról kimutatták, hogy meghosszabbítják a PFS-t, gyakran megfigyelhetőek súlyos mellékhatásaik, például bőrkiütések, fáradtság és nyálkahártyagyulladás, amelyek ronthatják a betegek életminőségét és a complience-t [13]. Kedvezőtlen mellékhatásaik mellett, az is bizonyított tény, hogy az anti-EGFR terápiának nincs klinikai előnye az immunterápiákkal szemben, de a jelenleg jóváhagyott immunterápia és a cetuximab kombinációja esetleg ígéretes kombinációs kezelési stratégia lehet a jövőben. A HNSCC-ben szenvedő betegekben számos különböző génmutáció, például a p53 segíti a tumorsejtek túlélését, invazivitását és a terápiás rezisztencia kialakulását [14, 15]. A gendicine, az első 3 HNSCC-re jóváhagyott génterápia, melynek tumorellenes hatása a p53 funkciójának, adenovirális vektor segítségével történő helyreállításán alapszik [15]. HNSCC esetén a PD1 (programmed cell death protein 1, programozott sejthalál fehérje 1) ellenes antitestek, a pembrolizumab és a nivolumab a két engedélyezett gyógyszer, melyet az EGFR-hez hasonlóan visszatérő vagy metasztatikus HNSCC esetén alkalmaznak [16].