Tranziens receptor potenciál ankyrin 1 és vanilloid 1 ioncsatornák expressziójának és expresszió változásának vizsgálata szájüregi lokalizációjú laphámsejtes karcinómában
Abstract
Magyarország, a szájüregi daganatok miatti, 100.000 lakosra kivetített mortalitás tekintetében
Európában az első, világviszonylatban a hatodik helyen áll [1, 2]. A szájüregi és fej-nyak
lokalizációban, a rosszindulatú daganatok leggyakoribb szövettani típusa, az esetek 90%- ában
laphámsejtes karcinóma (squamous cell carcinoma, SCC) [3]. A szájnyálkahártya számtalan
közvetlen ingernek van kitéve, beleértve a meleg, hideg és fűszeres ételeket, italokat, a
cigarettázást és az alkoholt [4, 5], valamint a fej- nyak laphámsejtes karcinóma (head and neck
squamous cell carcinoma, HNSCC) etiológiai tényezői közé tartoznak a vírusfertőzések,
például a humán papilloma vírus [6, 7]. HNSCC esetén, a betegség kiújulása 70%-os a jelenleg
elérhető multimodális kezelés ellenére is. A betegség magas mortalitása miatt, különösen fontos
az új célzott terápiák bevezetése a standard citosztatikus kezelés mellé [8]. A lokális vagy
lokoregionálisan korlátozott HNSCC kuratív terápiájának három fő módja a sebészi eltávolítás,
a sugárkezelés és szisztémás kemoterápia. Extranodalis kiterjedés, közeli vagy érintett műtéti
szélek vagy perineurális invázió jelenléte esetén nagy dózisú ciszplatin kemoterápia és
sugárkezelés egyidejű alkalmazása javítja a betegségmentes túlélést (disease free survival,
DFS) a legmagasabb kockázatú csoportokban [9]. A ciszplatin, az anti-epidermális növekedési
faktor receptor (anti- epidermal growth factor receptor, anti-EGFR) monoklonális antitest,
cetuximabbal kombinálva növeli a progresszió mentes túlélést (progression free survival, PFS)
és teljes túlélést (overall survival, OS) előrehaladott HNSCC betegek esetében [10]. Az EGFR,
egy transzmembrán receptor tirozin kináz, az erythroblastosis onkogén B (ErbB) család tagja.
Az EGFR mutációja és túlzott expressziója egyaránt elősegítik a daganatképződést: HNSCCben az esetek 80–100%- ában figyelhető meg az EGFR fehérje túlzott expressziója [11]. Az
EGFR-ellenes szerek gátolják a receptor aktivációt, annak jelátviteli folyamatát és az ebből
következő sejtproliferációt, amely végső soron a betegség jobb prognózisához vezet [12]. Bár
számos EGFR-inhibitorról kimutatták, hogy meghosszabbítják a PFS-t, gyakran
megfigyelhetőek súlyos mellékhatásaik, például bőrkiütések, fáradtság és nyálkahártyagyulladás, amelyek ronthatják a betegek életminőségét és a complience-t [13]. Kedvezőtlen
mellékhatásaik mellett, az is bizonyított tény, hogy az anti-EGFR terápiának nincs klinikai
előnye az immunterápiákkal szemben, de a jelenleg jóváhagyott immunterápia és a cetuximab
kombinációja esetleg ígéretes kombinációs kezelési stratégia lehet a jövőben. A HNSCC-ben
szenvedő betegekben számos különböző génmutáció, például a p53 segíti a tumorsejtek
túlélését, invazivitását és a terápiás rezisztencia kialakulását [14, 15]. A gendicine, az első
3
HNSCC-re jóváhagyott génterápia, melynek tumorellenes hatása a p53 funkciójának,
adenovirális vektor segítségével történő helyreállításán alapszik [15]. HNSCC esetén a PD1
(programmed cell death protein 1, programozott sejthalál fehérje 1) ellenes antitestek, a
pembrolizumab és a nivolumab a két engedélyezett gyógyszer, melyet az EGFR-hez hasonlóan
visszatérő vagy metasztatikus HNSCC esetén alkalmaznak [16].