A lipid raft diszrupció hatásának vizsgálata Tranziens Receptor Potenciál ioncsatornák aktiválhatóságára
Abstract
A fájdalom csillapítása és a fájdalomcsillapító gyógyszerek felfedezése mind a mai
napig igen fontos területe az orvosbiológiai kutatásoknak, hiszen a modern kor egyik
legjelentősebb gazdasági és egészségügyi problémáját jelenti a központi és/vagy perifériás
idegrendszer diszfunkcióján alapuló neuropátiás fájdalom. Ennek a kórállapotnak a kezelése
nagy kihívást jelent, hiszen a klasszikus gyógyszeres terápia, mint a nem-szteroid
gyulladáscsökkentők (NSAID) – leggyakrabban pl. diklofenák, ibuprofen -, illetve opioidok –
pl. a gyenge opioid hatású tramadol, vagy az erősebb morfin, illetve fentanil – nem
rendelkeznek kielégítő terápiás hatással és/vagy nem alkalmazhatóak hosszú távon a
mellékhatások (pl. NSAID kiváltotta gyomorfekély, opioid dependencia) miatt. A ma
elfogadott terápiás protokollok éppen ezért egyéb indikációban alkalmazott gyógyszerekkel –
úgynevezett adjuváns analgetikumok (pl. antiepileptikumok, antidepresszánsok) - próbálják
enyhíteni a betegek fájdalmát, azonban számos esetben ezekkel sem érhető el megfelelő
terápiás hatás (1).
Éppen ezért van szükség új terápiás megközelítések kutatására, amelyek eltérnek a
klasszikus farmakológiai receptor-antagonizmustól, hiszen a neuropátiás fájdalom
kialakulásában nagy szerepet játszó Tranziens Receptor Potenciál (TRP) ioncsatornák esetében
ezek közül több próbálkozás is elbukott az elmúlt évtizedekben. Kutatócsoportunk új
megközelítése a kapszaicin-érzékeny érzőideg-végződéseken megtalálható TRP Vanilloid 1
(TRPV1) és TRP Ankyrin 1 (TRPA1) receptorok aktivációs mechanizmusainak alternatív
befolyásolásán alapul, amelynek lényege a sejtmembránok mikrodoménjeinek – úgynevezett
lipid raftok – és TRP fehérjék közötti hidrofób kapcsolatok megbontása.