Mentalizációs deficit szkizofréniában
Abstract
Az elmúlt években jelentősen meg növekedett az érdeklődés a szkizofrénia
neurokognitív aspektusa és a betegség kimenetelét befolyásoló tényezők iránt. Az elmúlt
évtized második felének intenzív neuropszichológiai kutatásainak metaelemzéseiből az is
kiderült, hogy a neurokognitív deficitek mutatják a legkifejezettebb összefüggést a betegség
funkcionális kimenetelével. Különösen a végrehajtó funkciók, a munkamemória, a verbális
memória és a figyelemi funkciók szerepe tűnik kiemeltnek. Az elmúlt évek során az is
világossá vált, hogy mindezen folyamatok és összefüggések között a szociális kogníció
egyfajta mediáló szerepet tölt be.
A szociális kogníció problematikus volta az egyik alapjellegzetessége a
szkizofreniform megbetegedésnek. A prospektív és retrospektív vizsgálatok adatai azt
mutatják, hogy a szociális működés deficitjei már jóval a betegség jelentkezése előtt is jelen
vannak. Ezek alapján kézenfekvő az a következtetés, hogy a szociális kogníció területén
észlelhető deficitek a betegség premorbid vonásai, melyek a szkizofrénia szempontjából
vulnerábilitási faktoroknak tekinthetőek. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a szociális
funkcionálás zavara a szkizofrénia központi viselkedési jellegzetességének tekinthető.
Bármely beavatkozás, pszichológiai vagy farmakológiai, mely befolyásolja a szociális
működést, döntő fontosságú lehet a betegség kimenetele szempontjából.
A tudatelmélet vagy más néven mentalizáció központi szerepet játszik a szociális
kognícióban. A mentalizáció azt a készséget jelenti, hogy képesek vagyunk mások mentális
állapotát megbecsülni, ezáltal szándékot, vágyat, vélekedést, érzelmeket tulajdonítani nekik.
Autizmusban mutatták ki először a mentalizációs készségek sérülését. A szkizofrénia
kutatásában a kilencvenes évek második felében kezdődtek intenzív vizsgálatok, melynek
eredményeként ma már elmondható, hogy szkizofréniában mentalizációs deficit van jelen. A
jelenleg elfogadott álláspont szerint ez a deficit, szemben például az autizmussal, késői
kezdetű, azaz a kritikus tudatelméleti készségek fejlődése rendben lezajlik, de a későbbi
életévek során elvész a tudatelméleti készségek feletti kontroll.
Vizsgálatainkban a szkizofréniában észlelhető mentalizációs zavar bizonyos
aspektusainak tisztázását tűztük ki célul. Elsősorban azt vizsgáltuk, hogy a mentalizációs
zavar magához a betegséghez kapcsolódik-e (azaz „trait” jellegű, vagy csupán annak akut
fázisához kötődik, azaz „state” jellegű), hogy milyen összefüggést mutat a nyelvi- és
neurokognitív készségekkel, és hogy miként befolyásolja a páciensek életminőségét.