A mese szimulációja. A modern mese parafrázis morfológiai és receptív vizsgálata
Abstract
Gyakorló pedagógusként munkám során mindennapi kapcsolatba kerülök gyerekekkel,
felnőttekkel és olyan „majdnem” felnőttekkel, akiktől magam is sokat tanulok a pedagógiai
gyakorlaton szerzett élményeikből. Tanulom a gyorsan változó világ átalakuló értékrendjét, és
ezzel együtt (egy kicsit tehetetlenül is) szemlélem, hogy mennyire változnak a gyerekek,
szemléletük, preferenciáik, gondolkodásmódjuk. Azokon a könyveken és meséken nőnek fel,
melyek ott sorakoznak a könyvesboltok polcain, címük a jól ismert klasszikus meséket,
történeteket idézik fel, tartalmuk azonban többnyire alulmarad az elvárt színvonaltól. Ezekből
a művekből kell(ene) válogatnunk, hogy az esti mesére és a tanórára valót megtaláljuk, persze
csak ha tudunk. Mivel angol tanítók képzésében veszek részt már több évtizede, így gyakorlati
munkám során is fontos, hogy meg tudjam ítélni és meg tudjam mondani hallgatóimnak, melyik
meséhez érdemes egyáltalán közelíteni, illetve hogyan közelítsünk a modern átiratokhoz, ha
azokat a tanítás során használni szeretnénk és élvezetes olvasmányon keresztül kívánunk egy
történetet megismertetni. Kísérletet szerettem volna tenni arra, hogy megmutassam, hogyan
„építkeznek” a mesei átiratok. E folyamat során kíváncsi voltam arra, hogy az átiratok milyen
módon kategorizálhatóak, morfológiai bontás segítségével a klasszikus történetek modern
átiratai hogyan modellálhatóak. Nyomon szerettem volna követni azt a jelentéstartalmat is,
mely az átírás folyamán megőrződik, illetve (ami talán még fontosabb) elvész. Munkám
második része a befogadóra – jelen esetben a gyerekekre – fókuszált. Egy elővizsgálati kutatás
során a gyerekek a mesék tetszéséről vallottak, majd az előkutatást követő felmérések után a
meseátirat-kategóriák tetszéséről nyilvánítottak véleményt.