Elméleti és gyakorlati innovációk a hasnyálmirigy betegségek kezelésében: PACAP és PAC1 receptor expresszió vizsgálata, posztoperatív szövődmények alakulása

Abstract

A hasnyálmirigy az emberi szervezet egyik talán legösszetettebb szerve. Egyaránt rendelkezik endokrin és exokrin funkciókkal, melyek az emésztési folyamatokban és a szervezet hormonális működésében sok ponton részt vesznek, szabályoznak. Az exokrin pancreas a számos általa termelt enzim révén a szervezet megfelelően működő anyagcseréje szempontjából szinte létfontosságú, az endokrin hasnyálmirigy többféle termelt hormonja révén mind önmagára visszaható, mind a szervezet több más szervét is szabályozó működéssel bír. Ennek a sérülékeny és finom egyensúlynak a megbomlása igen komoly következményeket vonhat maga után. A heveny gyulladás súlyos esetben akár életet veszélyeztető kórképhez is vezethet, az idült hasnyálmirigy gyulladás egyre több embert érintő, gyakran malabsorptio-t okozó, vagy éppen cukorbetegség kiindulási pontját képző kórkép. A chronicus hasnyálmirigy gyulladás rizikófokozó szerepű a pancreas daganatos megbetegedéseinek kialakulásában is. A hasnyálmirigy rák a 12. leggyakoribb daganatos betegség a világon, jelenleg a 4. leggyakoribb halálok, mely előreláthatólag 2030-ra a 2. leggyakoribb halálokot fogja képviselni. A felfedezésekor már igen gyakran előrehaladott stádium, a betegek már kezdettől fogva gyengébb fizikai állapota, és a sokszor késői felfedezés miatt a pancreas tumoros betegek öt éves túlélési esélye igen csekély (5% körüli). A diagnosztikát nehezíti a gyulladás és a daganat hasonló tünettana, emellett a mai napig nem áll rendelkezésre kellően specifikus és szenzitív tumor marker, mely az esetek szűrésére alkalmas lenne.