Elméleti és gyakorlati innovációk a hasnyálmirigy betegségek kezelésében: PACAP és PAC1 receptor expresszió vizsgálata, posztoperatív szövődmények alakulása
Abstract
A hasnyálmirigy az emberi szervezet egyik talán legösszetettebb szerve. Egyaránt rendelkezik
endokrin és exokrin funkciókkal, melyek az emésztési folyamatokban és a szervezet hormonális
működésében sok ponton részt vesznek, szabályoznak. Az exokrin pancreas a számos általa
termelt enzim révén a szervezet megfelelően működő anyagcseréje szempontjából szinte
létfontosságú, az endokrin hasnyálmirigy többféle termelt hormonja révén mind önmagára
visszaható, mind a szervezet több más szervét is szabályozó működéssel bír. Ennek a
sérülékeny és finom egyensúlynak a megbomlása igen komoly következményeket vonhat maga
után. A heveny gyulladás súlyos esetben akár életet veszélyeztető kórképhez is vezethet, az
idült hasnyálmirigy gyulladás egyre több embert érintő, gyakran malabsorptio-t okozó, vagy
éppen cukorbetegség kiindulási pontját képző kórkép. A chronicus hasnyálmirigy gyulladás
rizikófokozó szerepű a pancreas daganatos megbetegedéseinek kialakulásában is. A
hasnyálmirigy rák a 12. leggyakoribb daganatos betegség a világon, jelenleg a 4. leggyakoribb
halálok, mely előreláthatólag 2030-ra a 2. leggyakoribb halálokot fogja képviselni. A
felfedezésekor már igen gyakran előrehaladott stádium, a betegek már kezdettől fogva
gyengébb fizikai állapota, és a sokszor késői felfedezés miatt a pancreas tumoros betegek öt
éves túlélési esélye igen csekély (5% körüli). A diagnosztikát nehezíti a gyulladás és a daganat
hasonló tünettana, emellett a mai napig nem áll rendelkezésre kellően specifikus és szenzitív
tumor marker, mely az esetek szűrésére alkalmas lenne.