A munkaképesség csökkenés két tényezőjének: A fejfájás és az egészségügyi dolgozók kiégésének komplex vizsgálata

Abstract

Napjainkra a nemzetgazdaság produktivitásának alapfeltételévé vált a megfelelő humán erőforrás rendelkezésre állása. Az emberi erőforrás menedzselése kiemelt feladatként jelentkezik a gazdasági szereplőknél, így a dolgozók munkaképességének megőrzése, fenntartása és javítása nemcsak egyéni, hanem társadalmi érdek is. A munkaképesség csökkenés számottevő gazdasági és társadalmi következménnyel jár. A munkavállalók egészségének megőrzése, az egészséges munkakörnyezet kialakításának elősegítése, az egészségkárosodások megelőzése, a kockázati tényezők felkutatása a foglalkozásegészségügy elsődleges feladata. A területnek fontos szerepe van a munkaképesség fenntartásában, a testi- lelki egészség megőrzésében és a prevenciós, proaktív szemlélet erősítésében is [1]. A csökkent munkaképesség a gazdaság teljesítőképességének csökkenését vonja maga után az elkerülhető kórházi bennfekvések, munkából való távolmaradás, a táppénzes napok számának emelkedése mellett [2]. A munkacsoport kutatásának célkitűzése a munkaképességet kedvezőtlenül befolyásoló két tényező: a fejfájás és az egészségügyi dolgozók kiégésének vizsgálata. Annak ellenére, hogy mind a fejfájás, mind a segítő szakmákban foglalkoztatottak kiégése gyakran előforduló jelenség és hatásai egyéni és nemzetgazdasági, társadalmi szinten is jelentősek, eddig viszonylagosan kevés hazai kutatás készült erre a témára fókuszálva.