A munkaképesség csökkenés két tényezőjének: A fejfájás és az egészségügyi dolgozók kiégésének komplex vizsgálata
Abstract
Napjainkra a nemzetgazdaság produktivitásának alapfeltételévé vált a megfelelő
humán erőforrás rendelkezésre állása. Az emberi erőforrás menedzselése kiemelt feladatként
jelentkezik a gazdasági szereplőknél, így a dolgozók munkaképességének megőrzése,
fenntartása és javítása nemcsak egyéni, hanem társadalmi érdek is. A munkaképesség
csökkenés számottevő gazdasági és társadalmi következménnyel jár. A munkavállalók
egészségének megőrzése, az egészséges munkakörnyezet kialakításának elősegítése, az
egészségkárosodások megelőzése, a kockázati tényezők felkutatása a foglalkozásegészségügy elsődleges feladata. A területnek fontos szerepe van a munkaképesség
fenntartásában, a testi- lelki egészség megőrzésében és a prevenciós, proaktív szemlélet
erősítésében is [1]. A csökkent munkaképesség a gazdaság teljesítőképességének
csökkenését vonja maga után az elkerülhető kórházi bennfekvések, munkából való
távolmaradás, a táppénzes napok számának emelkedése mellett [2].
A munkacsoport kutatásának célkitűzése a munkaképességet kedvezőtlenül
befolyásoló két tényező: a fejfájás és az egészségügyi dolgozók kiégésének vizsgálata.
Annak ellenére, hogy mind a fejfájás, mind a segítő szakmákban foglalkoztatottak kiégése
gyakran előforduló jelenség és hatásai egyéni és nemzetgazdasági, társadalmi szinten is
jelentősek, eddig viszonylagosan kevés hazai kutatás készült erre a témára fókuszálva.