A magyar tankönyvkutatások forrásdimenziói (1867–1918)

Abstract

Szerző: Molnár-Kovács Zsófia | Cím: A magyar tankönyvkutatások forrásdimenziói (1867–1918) | Megjelenési adatok: Institutio, Pécs, 2019. | ISBN: 978-963-467-047-6 | Megjegyzés: Lektor: Ambrusné Kéri Katalin; Mrázik Julianna | Angol nyelvi lektor: Baros-Tóth Ágnes --- A magyar tankönyvkutatások forrásdimenziói (1867–1918) című kötet megírása egy több éves kutatási projekt, egy évek óta formálódó kutatási koncepció lépésről lépésre történő kibontásának eredménye. A vizsgált kutatási téma címe: A dualizmus kor tankönyvkutatásának forrásismereti aspektusai, melynek megvalósítását az Új Nemzeti Kiválóság Program a 2016/2017. tanévben Felsőoktatási Posztdoktori Kutatói Ösztöndíjjal, majd a 2017/2018. tanévben Felsőoktatási Fiatal Oktatói, Kutatói Ösztöndíjjal támogatta. E lehetőség pedig megfelelő kereteket, anyagi, személyi és tárgyi feltételeket teremtett egy körültekintően építkező, árnyalt és részletes kutatómunka megvalósításához. Jelen könyv közvetlen előzményének, előkészítő kötetének tekinthető a 2017. évben megjelent, 452 oldalt felölelő A tankönyvkutatások dualizmus kori forrásai. Tanulmányok és forrásgyűjtemény, mely a történeti tankönyvkutatások lehetséges forrásait, kiemelten pedig a hazai dualizmus kori kútfőket rendszerezi és szemlélteti. A kötet legterjedelmesebb és legmeghatározóbb része a 78 db forrást, illetve forrásrészletet felvonultató Forrásgyűjtemény, melyben elsődleges és másodlagos írásos források (rendeletek, paragrafusok, jegyzőkönyvek, könyvrészletek, tanítóképzős tankönyvek, pedagógiai szakkönyvek és vezérkönyvek részletei, tantervek és folyóiratcikkek) egyaránt helyet kaptak. Az elvégzett kutatás egy olyan szintetizáló munka megvalósítását tűzte célul, melynek hiánypótló és kutatásösztönző szerepe (hazai és nemzetközi téren) egyaránt meghatározó. A kutatás aktualitását erősíti a dualizmus időszakának kezdetét jelölő 1867-es osztrák-magyar kiegyezés 2017-ben, valamint az Eötvös József-féle népoktatási törvény (1868. évi XXXVIII. tc.) 2018-ban ünnepelt 150. évfordulója. Emellett azonban a vizsgálat az időbeli kereteken (1867–1918) túlmutatva, a forráskutatás és forráskezelés hatékonyságára, valamint a tankönyvkutatásokban – és az ahhoz kapcsolódó forrásokban – rejlő kutatási potenciálra irányítja a figyelmet, egyúttal hasznos bázist is teremtve a tankönyvi tárgykört érintő komplex diakrón és szinkrón vizsgálatoknak. Jelen vállalkozás, A magyar tankönyvkutatások forrásdimenziói (1867–1918) című könyv megszületése szintén egy hiányt kíván betölteni. A hazai tankönyvkutatásokat tekintve kevés a monografikus kötet, a szakkönyv, ugyanakkor – Gróz Andrea szavaival élve – „A tankönyvkutatások az utóbbi évek neveléstudományi vizsgálódásainak sorában egyre hangsúlyosabb módon jelennek meg, utat nyitva ezzel olyan szempont- és összefüggésrendszerek elemzéséhez, illetve újraértelmezéséhez, melyek tovább gazdagíthatják az iskola, a nevelés-oktatás világa történéseinek feltárását.” E könyv tehát A tankönyvkutatások dualizmus kori forrásai című kötetben megkezdett törekvéseket viszi tovább, s az abban elhelyezett írásos forrásokkal, forráscsoportokkal, forrásismereti háttérrel foglalkozik behatóbban. Ahogy jelen könyv címében is szerepel, ún. forrásdimenziók felállításával, azokhoz rendelve kívántuk strukturálni azon forrásokat, melyek mentén a dualizmus kori tankönyvek kutatása eredményesen megvalósítható. E forrásdimenziók – melyek egyúttal a könyv fő szerkezeti csomópontjait is képezik – a következők: oktatáspolitikai dimenzió, pedagógiai-iskolai dimenzió, szakmai irodalom dimenziója.