| dc.description.abstract | Napjainkra már hagyománnyá vált, hogy a Klimo Könyvtár tematikus kiállításokkal kapcsolódik az országos rendezvényekhez. A Szent Márton tiszteletére szervezett emlékév keretében, születésének 1700 éves évfordulója alkalmából láthatunk válogatást a könyvtár gyűjteményéből. Szent Márton hitvalló püspök, Magyarország patrónusa, Franciaország nemzeti szentje, Európa társvédőszentje. A Római Birodalom területén a pannoniai Savariában (Szombathelyen) született 316/17 körül. Gallia tartományban, Candes-ban halt meg és Tours-ban temették el 397-ben. Tevékenységének híre szülőföldjéről átívelte a korabeli Itáliát, és a Római Birodalom provinciáit egyaránt. Életéről könyvtárnyi irodalom szól. Hiteles életrajzát tanítványa, Sulpicius Severus Szent Márton életében írta és halála után tette közzé. A Római Birodalom történetében alapvető változást hozott 313-ban a milánói ediktum. Nagy Konstantin és Licinius társcsászárok ennek jegyében biztosították a keresztények szabad vallásgyakorlatát és egyúttal a polgárjogokat, lehetővé téve a katolikus egyház terjeszkedését. Így sok küzdelem és véráldozat után, néhány évtized múlva a kereszténység államvallássá lett. Az egyház építése a korabeli társadalmi körülmények között így sem volt gondoktól mentes. Ennek példája Márton élete. Szülei pogányok voltak - atyja a császári hadseregben tribunusként szolgált. A család Savariából Márton gyermekkorában az itáliai Páviába, az ókori Ticiniumba költözött, ahol a pogány környezetben keresztény ismerősei hatására tizenkét évesen katekumen lett. Apja nyomán később lovas testőrtisztként szolgálatra Galliába vezényelték. Katonatársai között nagy megbecsülést szerzett egyszerű, tiszta életmódjával és önzetlen segítőkészségével. Életének sorsdöntő fordulata Ambianumban/Amiens–ben érte, amikor a téli kemény hidegben a városkapu előtt rongyaiban vacogó koldust látva kettéhasította köpenyét és egyik felét a vállára terítette. Még azon az éjszakán álmában az ő fél köpenyébe burkolózott Krisztussal találkozott, aki megszólította: „Márton a hittanuló takart be engem ezzel a ruhával”. A
látomás hatására Márton 18 éves korában megkeresztelkedett. Hazatérve Savariába édesanyját és rokonait is megtérítette. Később, miután Galliában Julianus császárnak megvallotta: „Krisztus katonája vagyok, nem szabad harcolnom”, megvált
a katonaságtól és a remeteéletet választotta. Példáját sokan követték, így életének új fejezete már a keresztény egyházépítést szolgálta. Neki köszönhető az első galliai szerzetesközösség a Poitiers melletti Ligugé-ben, Márton itt tíz évig működött. Igehirdetése és gyógyító tevékenysége nyomán a kolostor is híressé vált, amely 1607-ig állt fenn. A 19. század második felében szervezték újjá. Később Marmoutiers monostorának megalapítása is a nevéhez fűződik. Szent Benedek előtt ő volt a nyugati monaszticizmus első megvalósítója. Kiváló egyéniségeket nevelt a szerzetesi életeszmény, a karitatív szeretet gyakorlására. A kolostorszervezés mellett - a kor szokásaitól eltérően - rendszeresen látogatta, gyógyította és lelkileg erősítette híveit. | hu |
