| dc.description.abstract | A Pécsi Tudományegyetem Történeti Gyűjtemények Osztályának munkatársai az Egyetemi Könyvtár, valamint magángyűjtők anyagaiból állították össze azt az időszaki kiállítást, amely Nagy-Britannia földrajzának, általános történelmének, egyház-, politika- és hadtörténetének, természettudományának, irodalmának, tömegkultúrájának, sőt gasztronómiájának világába nyújt betekintést. A közszemlére tett térképek, könyvek, folyóiratok nemcsak a britekről, rólunk is sokat elárulnak: a Klimo György által létrehozott, majd az őt követő pécsi püspökök által gyarapított gyűjtemény darabjai annak a képnek egy jellegzetes részletét rajzolják ki, amelyet több évszázad magyarországi értelmisége Nagy-Britanniáról kialakított. A kiállítás szép számban tartalmaz 20. századi anyagot, a vitrinekben mégis a 18. és 19. századi
nyomtatványok vannak túlsúlyban. Hazánkban ekkor figyeltek fel a brit kultúra jelentőségére és azokra az eszményekre, amelyek a magyar nemzeti, politikai, gazdasági és kulturális élet színterein követendő példát nyújtottak. A 18. századi Európa kulturális divatja, az „anglománia” hatására Nagy-Britannia a magyarországi modernizáció egyik legfőbb ihletője lett. A magyar írók felfigyeltek az angol regényre: Kármán József Fanni hagyományai című levélregénye Samuel Richardson Pamelájának hatását őrzi. Kazinczy Ferencet elbűvölték az angol és angol-ír szerzők, köztük Lawrence Sterne művei, amelyeket francia és német fordításban olvashatott. A 19. században Shakespeare drámáit Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor és Arany János fordították. A reformkorban Széchenyi István Angliában keresett és talált megoldásokat a magyar gazdasági, tudományos és társadalmi élet felvirágoztatására. Eötvös József pedig írországi utazását megörökítő, Szegénység Irlandban című tanulmányában Nagy-Britannia társadalmának és politikájának árnyoldalaira hívta fel a figyelmet. A 20. század első évtizedeiben a Nyugat folyóirat körül csoportosuló költők és prózaírók mesteri fordításokkal gazdagították az angol és ír irodalom magyarországi kánonját. Azonban azt is be kell látnunk, hogy volt némi szűklátókörűség abban, ahogyan szellemi nagyjaink a távoli szigetországot látták és láttatták. Számukra ugyanis Nagy-Britannia leginkább csak Angliát jelentette. A 19. század végén az írek ránk hivatkoztak, amikor a nemzeti
önkormányzatért küzdöttek: az 1867-es kiegyezésre úgy tekintettek, mint az ír önrendelkezés, a „Home Rule” lehetséges mintájára. Ám a magyar politikai és szellemi élet nagyjai nem néztek vissza rájuk: csak az angolokat vették észre, és az ír kultúra olyan nagyjait, mint William Butler Yeats és James Joyce, angolnak tekintették. A kiállítás 24 vitrinjének tartalma alapján elgondolkodhatunk azon, hogy miért is lehetett olyan fontos a Klimo könyvtár létrehozója és gyarapítói számára Nagy-Britannia. A szigetország lakói különleges szerepet játszottak Európa történetében. Az ír szerzetesek kulcsszerepet játszottak abban, hogy a kereszténység újra elterjedt a koraközépkori Európában. Wales és Skócia népei hősiesen küzdöttek a szabadságukért. Az első modern nemzet pedig, amely többször is felrúgta a politikai élet elfogadott szabályait, Angliában született meg. A középkor alkonyán az angol rendek aláíratták Földnélküli János királlyal a Magna Cartát,
amely jelentősen korlátozta az uralkodó jogait. Az angol reformáció, VIII. Henrik műve, vízválasztó volt az egyetemes kereszténység eszménye és a nemzeti szuverenitás gyakorlása között. Az elv, mely szerint a nemzet szabad és a törvény előtt egyenlő polgárok közössége, a Tudor uralkodók idején vált elfogadottá. Nem sokkal később ezek a polgárok forradalmat robbantottak ki és lefejezték királyukat, I. Károlyt. Ám az angol és skót felvilágosodás változást hozott a politikai életben is: a parlamentben követelménnyé vált az udvarias viselkedés. A „gentleman” ismérvei is megváltoztak: az előkelő születés helyett műveltsége, személyes jellemvonásai és nemes cselekedetei voltak kiválóságának bizonyítékai. A nemzet alappillére a szabad, a közéletben tájékozott polgár lett, hiszen, állította egyik jeles gondolkodójuk, „ahol nincs civil közösség, ott nincs szülőföld, sőt, nemzet sem”. | hu |
