| dc.description.abstract | A hajdani pécsi püspöki könyvtárat 1774-ben alapította Klimo György püspök (1751–1777). A könyvgyűjteményt a könyvtártörténet-írás ma Magyarország első nagy nyilvános bibliotékájaként tartja számon. Eredeti, ötablakos épülete az 1770-es évekre épült fel a püspöki palota és a délnyugati torony közötti üres telken, kizárólag könyvtári célokra. A toronyban Klimo egy csillagvizsgáló és földmérő eszközökkel berendezett gyakorlati kutatásokra alkalmas helyet (Matematikai torony) is berendeztetett. A bibliotéka alapításának egyik fő célja az volt, hogy az újraalapítandó egyetemnek szakirodalmi és forrásanyag-igényét kielégítse, ekképpen megtalálhatók volt benne a vallástudomány mellett a jog-, az orvos, a bölcsészet- és a természettudományok korabeli és korábbi keltezésű nyomtatványai és kéziratai. A nyilvános
könyvtár állománya az alapító idejében 8000–8500 kötetet foglalt magában. A könyvgyűjtemény mellett a püspök támogatta a Pécsett letelepedni kívánó Engel János József nyomdászt, valamint átvette az 1760-ban alapított káptalani papírmalom fenntartását. Klimo püspök legnagyobb érdeme, hogy származása (Nyitra megyei jobbágycsalád) és neves felsőfokú intézményekben való tanulmányok meglétének hiánya ellenére hihetetlen tudományos rálátással, időt és pénzt nem kímélve hozta létre könyvgyűjteményét. Kiterjedt hazai és európai kapcsolatokkal rendelkezett, a beszerzéseket magasan képzett egyházi és világi személyek koordinálták. Sajnos az egyetemalapítás a könyvtáralapító életében nem valósulhatott meg, csak a 20. század első negyedére. Addig pedig egy papnevelő és hittudományi intézet (1746-tól), egy kétkarú királyi akadémia (1785–1802), egy eleinte két fakultással rendelkező, majd jogakadémiai minőségben tovább működő Püspöki Lyceum (1831/1833–1849; 1865–1922) tartotta fenn a pécsi felsőoktatás intézményesült rendszerét. A Klimo Györgyöt követő püspökök saját lehetőségeikhez mérten igyekeztek gyarapítani a püspöki könyvtár állományát, így a 20. századra közel 35.000 kötetes gyűjteménnyé nőtte ki magát. A könyvtárat 1923-ban adta át „a tulajdonjog sértetlen fenntartása mellett” gróf Zichy Gyula pécsi megyéspüspök (1905–1926) a Pozsonyból Pécsre menekülő Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetemnek, azzal a kitétellel, hogy azt külön, lezárt állományként kezeljék. Ez a könyvgyűjtemény lett az egyetemi bibliotéka alapja, saját könyveit az intézmény már e mellett gyűjtötte és rendszerezte. A püspöki palota épületéből a könyvtárat helyhiány miatt 1832-ben költöztette át báró Négyesy Szepesy Ignác püspök (1828–1838) az akkori Kisiskola utcában található, Piatsek József által tervezett, klasszicista stílusú épületbe, ahol előtte a Pécsi Püspöki Lyceum tantermei voltak. A köteteket az emeleten található, korábbi előadó-vizsgatermekbe rendeztette el Szepesy. A Klimo püspök és az őt követő ordináriusok által összegyűjtött köteteket két terembe osztatta el, a kötések és a méret szerint rendezve. Így kapta a könyvár déli terme az Aranyterem nevet, hiszen ott találhatók a legszebb egészbőrkötéses, aranyozott gerincű kötetek. A másik, északi szélső terem a Hártyaterem nevet viseli, hiszen itt a kötetek pergamenkötése volt az egyik elrendezési elv. A középső, díszterem pedig mintegy „könyvtár a könyvtárban” a Szepesy könyvtárat foglalja magába. A püspök korai halála miatt a polcok egy részére korabeli kanonokok és polgári személyek – így Patkovics József megyei tiszti főorvos – hagyatéka került. A terem ma is használatos neve Szepesy-terem. Helyhiány miatt 1880-ban faláttöréssel egybenyitották a három, addig külön bejárattal rendelkező termet, hozzácsatolva egy kis északi szobát, amelyet szintén faltól-falig bepolcoztak. Ide a 19–20. század fordulóján működő pécsi kanonokok hagyatékai kerültek. Ma a helyiség a
Székeskáptalani terem nevet viseli. | hu |
