| dc.description.abstract | Híres, nagy egyetemek régi tradíciókkal rendelkeznek, a mi fiatal, pécsi egyetemünknek legféltettebb kincse a tudós és lelkiismeretes tanár. Azért kétszeresen érezzük súlyos veszteségünket Rhorer László váratlan elköltözése óta. Egyénisége hozzánőtt egyetemünkhöz, távollétébe nem bírunk belenyugodni, könnyű lépteit mintha még hallanám a fizikai intézethez vezető folyosón. Kari üléseinken is gyakran úgy érzem, hogy szokása szerint csak kisietett egy percre, megnézni valamelyik betegét, önkéntelenül várom, mikor jön vissza, fekete röntgenszemüveggel, fehér köpenyben, kis sapkájával a fején. Nagy viták közepette is szelíden mosolygott, a tudat alatt talán érezte, hogy ellene sohasem irányul él, hogy mindnyájan tiszteljük és egyformán szeretjük őt. | hu |
