Psoriasis állatkísérletes modelljének továbbfejlesztése és a Tranziens Receptor Potenciál (TRP) ioncsatornák szerepének vizsgálata psoriasis egérmodellben

Abstract

A pikkelysömör (psoriasis) krónikus, immun-mediált, poligénes gyulladásos bőrbetegség, mely a teljes populáció 2-3%-át érinti 1 . Leggyakoribb formája a plakkos pszoriázis (psoriasis vulgaris), mely az esetek 90%-ban fordul elő 2 . A betegség klinikai tünetei az élesen körülhatárolt, száraz, pikkelyesen hámló gyulladt plakkok, melyek klasszikus esetben a könyök, térd, hát és a fejbőr területén jelentkeznek, de generalizálódva a test egészén megjelenhetnek. A pikkelysömörös bőrt jellegzetes szövettani elváltozások jellemzik: a keratinociták proliferációja és differenciációja, a dermis kisereinek tágulata, valamint a kifejezett granulocitás és mérsékelt T-sejtes infiltráció. Bár az egyik legszélesebb körben tanulmányozott bőrbetegség, a kialakulásának hátterében álló molekuláris mechanizmusok jelenleg sem teljesen ismertek.