Psoriasis állatkísérletes modelljének továbbfejlesztése és a Tranziens Receptor Potenciál (TRP) ioncsatornák szerepének vizsgálata psoriasis egérmodellben
Abstract
A pikkelysömör (psoriasis) krónikus, immun-mediált, poligénes gyulladásos bőrbetegség, mely a
teljes populáció 2-3%-át érinti 1
. Leggyakoribb formája a plakkos pszoriázis (psoriasis vulgaris), mely az
esetek 90%-ban fordul elő 2
. A betegség klinikai tünetei az élesen körülhatárolt, száraz, pikkelyesen
hámló gyulladt plakkok, melyek klasszikus esetben a könyök, térd, hát és a fejbőr területén
jelentkeznek, de generalizálódva a test egészén megjelenhetnek. A pikkelysömörös bőrt jellegzetes
szövettani elváltozások jellemzik: a keratinociták proliferációja és differenciációja, a dermis kisereinek
tágulata, valamint a kifejezett granulocitás és mérsékelt T-sejtes infiltráció. Bár az egyik legszélesebb
körben tanulmányozott bőrbetegség, a kialakulásának hátterében álló molekuláris mechanizmusok
jelenleg sem teljesen ismertek.