Az anterior csípőízületi feltárás és az ízületi tok klinikai és kísérletes vizsgálata

Abstract

Az orvostudományban a nagyízületek pótlására szolgáló eljárásoknak sok évtizedes múltja van. A váll-, csípő- és térd felszínpótló műtétei előtt csak az ízületek feláldozásával lehetett gyógyítani ezen ízületek előrehaladott betegségeit. A nagyízületek feláldozása funkciókieséssel, ezáltal mozgáskorlátozottsággal járt, mely a beteg életminőségének csökkenését jelentette. Ezen ízületfeláldozó beavatkozások a végtag rövidülésével, a mozgástartomány beszűkülésével, a terhelhetőség hiányával jártak sok esetben, ennek okán a beteg csak korlátozottan tudta élni életét betegsége és annak gyógyulása után. Ilyen beavatkozások a korunk mozgásszervi sebészetében is történnek, azonban ezen kényszerűségből elvégzendő beavatkozások száma már csak töredéke a felszínpótló műtétekhez képest. A felszínpótló vagy ízületet helyettesítő nagyízületi beavatkozások a mindennapi gyakorlatban több, mint 50 évvel ezelőtt jelentek meg. A nagy sikerrel végzett beavatkozásokból a világban évente sok millió műtétet végeznek. A protézis beültetés nagy előnye a korábban alkalmazott módszerekhez képest, hogy az érintett végtag terhelhető marad, nem jár funkcióvesztéssel és az ízület mozgásai megmaradnak a beteg fájdalmas panaszainak megszűnésével. A beültetett implantátumok, a műtéti technika és a műtét körüli fájdalomcsillapítás-rehabilitáció tekintetében a protézis-beültetések (endoprotetika, protetika) folyamatos fejlődést mutatnak.