Az anterior csípőízületi feltárás és az ízületi tok klinikai és kísérletes vizsgálata
Abstract
Az orvostudományban a nagyízületek pótlására szolgáló eljárásoknak sok évtizedes múltja
van. A váll-, csípő- és térd felszínpótló műtétei előtt csak az ízületek feláldozásával lehetett
gyógyítani ezen ízületek előrehaladott betegségeit. A nagyízületek feláldozása
funkciókieséssel, ezáltal mozgáskorlátozottsággal járt, mely a beteg életminőségének
csökkenését jelentette. Ezen ízületfeláldozó beavatkozások a végtag rövidülésével, a
mozgástartomány beszűkülésével, a terhelhetőség hiányával jártak sok esetben, ennek okán a
beteg csak korlátozottan tudta élni életét betegsége és annak gyógyulása után. Ilyen
beavatkozások a korunk mozgásszervi sebészetében is történnek, azonban ezen
kényszerűségből elvégzendő beavatkozások száma már csak töredéke a felszínpótló
műtétekhez képest.
A felszínpótló vagy ízületet helyettesítő nagyízületi beavatkozások a mindennapi
gyakorlatban több, mint 50 évvel ezelőtt jelentek meg. A nagy sikerrel végzett
beavatkozásokból a világban évente sok millió műtétet végeznek. A protézis beültetés nagy
előnye a korábban alkalmazott módszerekhez képest, hogy az érintett végtag terhelhető
marad, nem jár funkcióvesztéssel és az ízület mozgásai megmaradnak a beteg fájdalmas
panaszainak megszűnésével. A beültetett implantátumok, a műtéti technika és a műtét körüli
fájdalomcsillapítás-rehabilitáció tekintetében a protézis-beültetések (endoprotetika, protetika)
folyamatos fejlődést mutatnak.