Egyházüldözés, hitélet és vallásgyakorlat a győri egyházmegyében Papp Kálmán egyházkormányzása alatt (1946–1966)

Abstract

Doktori disszertációmban a győri egyházmegye hitéletének és vallásgyakorlatának főbb jellegzetességeit vizsgáltam, az egyházi és világi személyek (klerikusok és laikusok) részéről megnyilvánuló magatartásformák tükrében. Kutatásom fókuszában Papp Kálmán győri megyéspüspök kormányzatának húsz éve állt, az 1946 és 1966 közötti időszak. Ez a két évtized a profán és az egyházi történetírás szempontjából is fontos időszakot ölel fel, hiszen ezekhez az évekhez olyan fontos folyamatok és történések köthetők, amelyek nemcsak hazai, de világviszonylatban is egy új korszakot indítottak el. Az egyes szintek kronológiájának szerencsés együtt állása kiemelt fontosságú dolgozatom tekintetében. Húsz év, amelyben szemléletesen kimutatható a kommunista egyházpolitika módszereinek és eszköztárának változása és változatossága, másrészt a római katolikus papság és a világi hívek által tanúsított magatartásformák alakulása. Kálmán püspök két évtizedes kormányzata szerves egésznek tekinthető, amely a sztálini alapokon nyugvó rákosista diktatúra kiépítésétől a hatvanas évek enyhébb, „puha diktatúrájáig” tartott. Az említett két évtizedben természetesen voltak az egyházüldözés szempontjából különböző intenzitású időszakok – ez a győri egyházmegye egyháztörténetében sem elhanyagolható szempont. A jobb megértést szolgálja a dolgozatba illesztett történeti keret, amelyben a vallásgyakorlat hátterében meghúzódó események hátterét igyekeztem röviden felvázolni, rámutatva az egyházmegye történetének számos aspektusára.