Egyházüldözés, hitélet és vallásgyakorlat a győri egyházmegyében Papp Kálmán egyházkormányzása alatt (1946–1966)
Abstract
Doktori disszertációmban a győri egyházmegye hitéletének és vallásgyakorlatának főbb
jellegzetességeit vizsgáltam, az egyházi és világi személyek (klerikusok és laikusok) részéről
megnyilvánuló magatartásformák tükrében. Kutatásom fókuszában Papp Kálmán győri
megyéspüspök kormányzatának húsz éve állt, az 1946 és 1966 közötti időszak. Ez a két évtized
a profán és az egyházi történetírás szempontjából is fontos időszakot ölel fel, hiszen ezekhez az
évekhez olyan fontos folyamatok és történések köthetők, amelyek nemcsak hazai, de
világviszonylatban is egy új korszakot indítottak el. Az egyes szintek kronológiájának
szerencsés együtt állása kiemelt fontosságú dolgozatom tekintetében. Húsz év, amelyben
szemléletesen kimutatható a kommunista egyházpolitika módszereinek és eszköztárának
változása és változatossága, másrészt a római katolikus papság és a világi hívek által tanúsított
magatartásformák alakulása. Kálmán püspök két évtizedes kormányzata szerves egésznek
tekinthető, amely a sztálini alapokon nyugvó rákosista diktatúra kiépítésétől a hatvanas évek
enyhébb, „puha diktatúrájáig” tartott. Az említett két évtizedben természetesen voltak az
egyházüldözés szempontjából különböző intenzitású időszakok – ez a győri egyházmegye
egyháztörténetében sem elhanyagolható szempont. A jobb megértést szolgálja a dolgozatba
illesztett történeti keret, amelyben a vallásgyakorlat hátterében meghúzódó események hátterét
igyekeztem röviden felvázolni, rámutatva az egyházmegye történetének számos aspektusára.