A Magyar Királyi Honvéd légierő harci alkalmazása a második világháborúban (1939-1945)

Abstract

A második világháború nagy közérdeklődésre számot tartó történetének hatalmas – és napról napra bővülő – szakirodalma van. Ennek dacára számos részletében még nincs kellően feltárva. Ez a helyzet a Magyar Királyi Honvéd Légierő történetének több vonatkozásával is, többek között azzal, amellyel ez a dolgozat foglalkozik. Azért szűkítettem és összpontosítottam témámat a légierő történetén belül annak harci alkalmazására, mert a légierőnél a tárgyidőszakban zajlott szervezeti változásokat, illetve technikai fejlesztéseket többen, többször körbejárták már. A légierővel kapcsolatos publikációk közül messze kiemelkedik M. Szabó Miklós 1982-ben befejezett doktori disszertációja, mely 1987-ben jelent meg könyv formában (majd 1999-ben ismét, átdolgozva, kibővítve). Gyakorlatilag máig ez az egyetlen, tudományos igénnyel megírt átfogó monográfia a magyar légierő második világháborús történetéről. Alapvető hiányossága általánosságban a magyar hadtörténeti munkáknak, hogy a magyar honvédség általános történetéről, illetve a magyar haderő második világháborús szerepéről írott munkák is általában csak néhány mondatban intézik el a légierő szerepét, vagy éppenséggel semmit sem írnak róla. Ennek az oka egyébként javarészt az, hogy a korabeli források elvesztek, így a levéltárakban alig található fel valami információ a légierővel kapcsolatban. A magánkézben lévő anyagok kutatása 1989 előtt nagy akadályokba ütközött. Maguk a veteránok is nagyrészt igen bizalmatlanok voltak az érdeklődőkkel szemben, leginkább a Rákosi-érában elszenvedett meghurcoltatásaik miatt, újabb provokációktól félve. Ezt jómagam még a rendszerváltás után is megtapasztaltam, mert találkoztam olyan veteránnal, aki kifejezetten riadtan kérdezte, hogy miért gyűjtöm ezeket az adatokat; mi célból van szükségem rájuk (ugyanezeket a kérdéseket, hogy „kivel repült, mikor, hol” valószínűleg utoljára az ötvenes évek elején az ÁVH állománya tehette fel neki, ami mély nyomokat hagyott benne. Ebből a szempontból ezek az utolsó évek, amikor ilyen jellegű adatgyűjtést komolyan lehet végezni. A második világháborús veteránok generációjának távozásával az ilyen jellegű kutatás is szinte lehetetlenné válik, és az általuk őrzött, írásban nem rögzített adatok elvesznek az utókor számára. A dolgozat igen fontos célkitűzése volt az is, hogy a másik oldal – a szovjet és az amerikai repülőalakulatok - hozzáférhető forrásait is felhasználjam, és a képet ezzel is teljesebbé, illetve árnyaltabbá tegyem (az amerikai adatok terjedelmi korlátok miatt a végső verzióból kimaradtak, de maga az elvégzett kutatómunka, úgy gondolom, ennek ellenére említést érdemel).