Nemzedéki kérdés, politikum, kanonizációs problémák. Csengey Dénes életművének elemzése

Abstract

Disszertációmban Csengey Dénes életművének elemzésére vállalkoztam, elsődlegesen a nemzedéki kérdés, a politikum és a kanonizációs kérdéskör oldaláról közelítve a témát. Csengey egy olyan történelmi korszaknak (t. i. a rendszerváltozás és az azt megelőző évtizedek) volt emblematikus közszereplője, amely nemcsak az irodalmi diskurzusrendben hozott radikális változásokat – mind az irodalmi jelhasználat, mind a tematikai megközelítés szintjén –, hanem az ezeket jellemző módon meghatározó össztársadalmi rendben is. Munkásságának behatóbb vizsgálata ezért egyben a korszak komplexebb megértésének elősegítését is szolgálhatja, s fordítva: a korszakra vonatkozó legfontosabb társadalomtörténeti, mentalitástörténeti, fogalomtörténeti kérdések áttekintése közelebb vihet minket a Csengey-textusok mélyrétegeihez, mozgatórugóihoz. Az életmű kulturális, társadalmi beágyazottsága ugyanis olyan erős, hogy annak alaposabb ismerete nélkül nem is értelmezhető. Választott közelítésmódom alapját elsősorban nem a konkrét szövegek elemzése adta, hanem az azok hátterében megmutatkozó jelenségek és főként az azokra adott válaszok vizsgálata. Kiindulópontként nem az egyes műveket vettem külön-külön alapul – azaz nem vállalkoztam az egyes alkotások részletekig menő értékelésére –, hanem a műveket egységükben igyekeztem megragadni. A dolgozat egyik alapvető célja tehát a művek mondandójában rejlő etikai elem felmutatása volt. A dolgozat beosztása négy nagyobb fejezet és egy részletes függelék mentén szemléli az életművet, s annak helyét a kortárs irodalmi szövegkörnyezetben. Úgy éreztem, hogy az egymásra épülő irodalmi, történelmi, társadalmi és irodalomelméleti (ebben a sorrendben) pozicionálás a több szempontú áttekintés révén sokkal hatékonyabb mélyfúrást jelent(het) a Csengey-korpusz teljességére nézve, mint a klasszikus, vagy inkább monografikus gyakorlatban általános, kötetről-kötetre haladó, lineáris vizsgálódás. Dolgozatomban többek között – a hatáskritikai szempontok szem előtt tartásával – azt is igyekeztem megvizsgálni, hogy az életmű milyen változásokat idézett elő az értelmezői mezőben, milyen visszhangra talált az adott kor társadalmában. Igyekeztem bizonyítani, hogy Csengey írásai a legkevésbé sem nevezhetőek belső magánbeszédeknek, történelembe helyezettségük egyértelmű. A primer szempont minden eszméjében és megnyilatkozásában a közéletiség kifelé tendáló, azaz társadalmi érvényű tapasztalati bölcsességének érvényre juttatása volt. Történeti hatásuk és művészeti értékük ezért elválaszthatatlan egymástól. Próbáltam a vizsgált életművet esztétikai értelemben is értékelni. Ezek alapján megállapítottam, hogy ez a még csak kialakulóban lévő és saját korlátait feszegető textuális univerzum a felívelési korszakának elején tört ketté. Nem jutott el a kiteljesedésig. Alkotásai – legyenek azok regények, novellák, forgatókönyvek, monodrámák vagy éppen dalszövegek – analóg módon tükrözték a szerzői én sajátos etikai orientációját. Mintha az automatizmussá merevedett, klasszikus írói kifejezésmódokat már alkalmatlannak érezte volna a lét igazi értékelésére. Ezért olyan, a műformák, műnemek és művészeti ágak közötti holisztikus integrációval próbálkozott – több kevesebb sikerrel –, amely műveinek általános kvalitásmegmaradása mellett ezt az univerzális művészi lefedettséget tűzte ki célul maga elé. Meggyőződésem szerint, sikerrel.