A gyermeküket egyedül nevelő szülők életkörülményeinek vizsgálata objektív és szubjektív mutatók segítségével a magyar cenzusok adatai alapján. Hogyan befolyásolja a párkapcsolat és a gyermeknevelés a szubjektív jól(l)étet?
Abstract
A doktori disszertáció a magánháztartásban élő, 20–49 éves gyermeküket egyedül nevelő szülők életkörülményeit vizsgálja objektív és szubjektív mutatók segítségével. A dolgozat elméleti keretét a második demográfiai átmenet elmélete, valamint a családformák pluralizációs tétele adja. A 2001. és a 2011. évi népszámlálás, valamint a 2016. évi mikrocenzus adatait felhasználva mutatja be a gyermeküket egyedül nevelő szülők főbb társadalmi, területi jellemzőit, melyet a házasságban, vagy élettársi kapcsolatban élő, gyermeket nevelők, a gyermektelen házas- és élettársak, valamint a pár és a gyermek nélkül élő szinglik adataival is összehasonlít. Részletesen elemzi három szubjektív jóllétre vonatkozó mutató alakulását a 2016. évi mikrocenzus adatai alapján: az élettel való elégedettséget, a boldogság megélésének gyakoriságát, valamint a szokásos havi kiadások fedezésének megítélését, utóbbira az anyagi, jövedelmi helyzet szubjektív megítéléseként tekint. A disszertáció abból a feltételezésből indul ki, hogy a párkapcsolat léte, hiánya, formája, valamint az, hogy nevelnek-e a háztartásban gyermeket jelentősen befolyásolja az életminőséget. A kutatási eredményekből többek között arra következtethetünk, hogy a korábbi kutatások tapasztalatai alapján létrehozott párkapcsolati, gyermeknevelési státusz, szignifikáns hatást gyakorol mind a három szubjektív mutatóra. Bár a keresztmetszeti adatok, melyre a disszertáció is épül, ok-okozati összefüggések feltárását nem teszik lehetővé, segítségükkel a szubjektív jóllét és az egyes tényezők közötti összefüggések kimutathatóak.