Erőforrások vizsgálata a gimnáziumi tanulók egészségének fejlesztésében (középpontban az iskolavédőnői ellátás erőforrás szerepének felmérése - a tanulók kvantitatív és az iskolavédőnők kvalitatív megkérdezésével)

Abstract

Az egészségmutatók alapján jelentős a hátrányunk az egészségügyi ellátással elkerülhető és a népegészségügyi beavatkozásokkal megelőzhető megbetegedések és halálozások tekintetében. A 2016-ban készült hazai Egészségjelentés adatai alapján minden negyedik (26%) haláleset megfelelő népegészségügyi beavatkozással megelőzhető lett volna. Az idő előtti halálozást – a 65 éves kor előtti halálesetek - a nők 54%-ánál (n=5745), a férfiak 58%-ánál (n=12160) - ki lehetett volna védeni adekvát népegészségügyi tevekénységekkel. A népegészségügyi beavatkozásokkal megelőzhető korai halálozás mértéke közel kétszerese az egészségügyi ellátással megelőzhető korai halálozásnak (Varsányi et al., 2017). Az egészségveszteségek az egyént körülvevő környezet és 80%-ban a viselkedéssel összefüggésbe hozható kockázatokra vezethetők vissza (Vitrai et al., 2015.; Németh, 2016.; Németh et al., 2016.; Bauer et al., 2017.; Varsányi et al., 2017.). Kedvező irányú változást elsősorban az egészségmagatartás protektív irányba történő elmozdulásától lehet remélni, minél fiatalabb életkorban elkezdett, élethosszig tartó, több szektor egy irányba haladó népegészségügyi tevékenységeinek összességétől. Az iskola (óvoda) az egészségmagatartás befolyásolásának, az egészségnyereség növelésének kiemelkedően fontos területe, a család, mint elsődleges szocializációs színtér mellett. Az iskolának közvetlen kapcsolata van a 6–16 éves (tankötelezettség korát figyelembe véve) fiatalok közel száz százalékával. A diákok szomatikus, pszichés, emocionális, kognitív és szociális fejlődésük legszenzitívebb időszakában naponta legalább hat- nyolc órát töltenek el az oktatási intézmények különböző szintjén. Az iskolák jelentős szerepet játszanak az egészséggel kapcsolatos értékek formálásában és az egész életre kiható egészséget befolyásoló minták kialakításában. Annak ellenére, hogy mind a köznevelés, mind az iskola-egészségügy szakemberein keresztül a tanulók felé szervezetten és folyamatosan történtek az egészséges életmód irányába mutató tevékenységek, mégsem következett be jelentős pozitív változás a tanulók egészségmagatartásában. Ennek oka, hogy sok esetben az ismeretközlés szintjén rekedt meg a közvetített tudásanyag, másrészt a súlypont a kockázati tényezőkre helyeződött. Ennek megváltozását segítené elő a népegészségügyi intervenciók jelenlegi irányvonala (pl. „Nemzeti Népegészségügyi Stratégia 2017-2026”, „Egészséges Magyarország 2014-2020”), a bizonyítékokon alapuló gyakorlati cselekvések kidolgozása, a kulturális különbségek által determinált viselkedésmódok formálásán alapuló tevékenységek, programok, az egyének szerepének a középpontba helyezése, mint a helyi közösségek tagjainak támogatása (Járomi et al., 2015.). A 2016-ban Sanghajban megrendezett 9. Egészségfejlesztési Konferencia is kiemelt szerepet tulajdonított a helyi közösségeknek, a városoknak, az erőforrásokra épített, 3 egészségük feletti kontrollt biztosító és egyénközpontú egészségügyi rendszerek működtetésének (Csizmadia et al., 2017.). Az iskolák falain belül tevékenykedő egészségügyi alapellátás egyik szakemberének, az iskolavédőnőnek is jelentős feladatai lehetnek a tanulók egészségének támogatásában, az egészségmegőrző utak választásának elősegítésében. Kutatásomban Antonovsky szalutogenetikus koncepciójára építve vizsgáltam az iskolavédőnői ellátás hatását a gimnáziumi tanulók egészségi állapotára, a diákok és a védőnők megkérdezése által. Antonovsky szalutogenetikus modelljében az egészség megőrzése szempontjából támogató tényezők, az erőforrások (az általános és a speciális) kerülnek középpontba, melyek felhasználására, alkalmazására való képesség a koherencia-érzet. Antonovsky megközelítése az egészség keletkezésével foglalkozik, az egészség eredetének okát vizsgálja, mely hozzásegíti a felnövekvő ifjúságot ahhoz, hogy egészsége felett nagyobb ellenőrzést tudjon kialakítani. Témaválasztásomat szubjektív tényezők is befolyásolták: a köznevelésben szerzett pedagógusi tapasztalataim, és az iskolavédőnői hivatás gyakorlása során megismert kihívások, lehetőségek a tanulók egészségének fejlesztésében.