Kétnyelvűség – Előny vagy sem? A Kétnyelvűség hatásai magyar-szerb bilingvisek körében
Abstract
Ma a világon már inkább a kétnyelvűség normája van jelen, ami különböző csatornákon keresztül lehetővé teszi a több nyelvet beszélő, vegyes családok kialakulását is. Ezekben a családokban azonban még ma is igen nagy fejtörést okoz az a kérdés, hogy hogyan, milyen nyelvi közegben neveljék gyermekeiket. A kétnyelvű gyermekek nevelésről megoszlanak a vélemények, viszont a korai kétnyelvűséghez való negatív hozzáállás gyakran mítoszokon és félreértelmezéseken alapul, nem pedig tudományos eredményeken. Ezért itt arra törekszünk, hogy a gyermekkori kétnyelvűséggel kapcsolatos pozitív kimeneteleket előtérbe hozzuk, nem csak mások általi, de saját eredmények felmutatásával.
Jelen dolgozatban a szakirodalom eredményeire alapozva, magyar–szerb korai kétnyelvű gyermek és felnőtt csoportokkal végzett saját vizsgálatok eredményei kerülnek bemutatásra arról, hogy a kétnyelvű környezet milyen fejlődési ablakokat nyit meg a végrehajtó funkciók, a mentalizáció és a pragmatikai kompetencia területein, alapvetően pszicholingvisztikai aspektust követve.
Az elméleti részben felsorakoznak a pro- és kontra nézetek annak érdekében, hogy átfogó képet kapjunk a kétnyelvűség jelenlegi megítéléséről. Mindenekelőtt azonban a kétnyelvűség jelenségét járjuk körül és bemutatásra kerül a vizsgálati csoportok (a vajdasági magyarok) nyelvhasználata. A vizsgálatok során különböző teszteket használtunk, számítógépes felületen (végrehajtó funkciók: Simon teszt, Stroop teszt, Flanker teszt, BST, WCST), papír-alapú (felnőtt tudatelmélet) és párbeszédes formában (gyermek tudatelmélet: a Sally-Anne teszt mintájára kialakított bábjáték; pragmatikai kompetencia: maximasértése felismerése).
Saját eredményeinkkel a kétnyelvűség pozitívumait igyekszünk erősíteni, hiszen még ma is gyakran előfordul, hogy a kétnyelvűséget különböző tévhitek miatt hátrányként ítélik meg. Sok esetben ez abból fakad, hogy a kétnyelvűséget az egynyelvű normához hasonlítják, viszont a kétnyelvű személy kompetenciája nem egyenlő az egynyelvű kompetenciáival: a kétnyelvű nem két egynyelvű egy személyben, inkább olyan, mint ahogy Grosjean (1989) mondja: a kétnyelvű olyan, mint a gátfutó, aki sem magasugrásban, sem rövidtávfutásban nem nyújt kimagasló teljesítményt, hanem a kompetenciáknak egy olyan ötvözetével rendelkezik, amely lehetővé teszi, hogy egy harmadik sportágban kiváló eredményeket érjen el.