Örökölt blendével látni. Az 1960-as évek prózája és a Mészöly-hagyaték

Abstract

A disszertáció a Mészöly Miklós-életmű első szakaszához kötődő munkákra koncentrálva szól a szerzői hagyaték korábban ismeretlen dokumentumairól. Az értekezés egyrészt a dinamikus szövegfelfogáson alapuló genetikus kritika szemléletmódjával közelít a korpuszhoz, másrészt a narratológia újabb eredményeit hasznosítja. A genetikus kritikai vizsgálat a Magasiskola, a Saulus és a Pontos történetek, útközben pretextusaira koncentrál, az értekezés primer szöveganyagát képezik továbbá a kijelölt időszak meghatározó munkái (Vadvizek, Sötét jelek, Az ablakmosó, Az atléta halála), melyek az első pályaszakaszt tekintve megkerülhetetlenek. Az értekezés kettős célt irányoz: miközben az 1960-as évek prózájáról szóló kontextualizáló vizsgálat során rámutat Mészöly példázatként kanonizálódott munkáinak architextuális rétegzettségére, 1.) a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattári dokumentumainak publikálásával feltárja a Mészöly-művek keletkezéstörténeti tényezőit, 2.) a hagyatéki anyagok genetikus szemléletű vizsgálatával pedig kimutatni szándékozik a Mészöly-mű magyar prózát megújító eljárásait. A műelemzéseket tartalmazó fejezetek alapján látható, hogy a hagyatéki anyagok az alkotói műhelymunka különféle szakaszait dokumentálják, a disszertáció függelékében közreadott textusok alapján a Mészöly-művek keletkezéstörténeti eseményeiről az eddigieknél részletesebben értesülünk. Az első pályaszakasz műveit vizsgáló – a cenzurális szabályozásra reagáló szerzői reflexiók módozataira is kitérő – értekezés alátámasztja, hogy a hagyaték feltárásával új összefüggések mutatkoznak, a keletkezés-, kiadás- és recepciótörténet jelentős részleteit ismerhetjük meg.