Szükséges torzítás. Az adaptív fordítás esetei színházi szövegekben
Abstract
Doktori értekezésem témája az irodalmi fordítás vagy (sajátos magyar kifejezéssel élve) a műfordítás különös változata: az adaptív fordítás. Adaptív fordításnak nevezek minden olyan esetet, amikor a fordításszöveg minél inkább a célközeg igényeihez, szokásaihoz, értelmezési modelljeihez igazodik. Ez egyrészt együtt jár a forrásmű újrahasznosításával, vagyis az csupán kiindulási alapot, keretet jelent az új változat megszületéséhez. Másrészt hatással van a szerző és a fordító viszonyára is, mert a jelségek tanúsága szerint, a szerzővel szemben a fordító-átdolgozó rendelkezik nagyobb autoritással. Továbbá meghatározza a fordítói protokollokat is, hiszen a megszülető szövegváltozatnak elsősorban a célközegben kell megtalálnia a helyét, ott kell hatást kiváltania. Az adaptív fordítások vizsgálatának körét a kortárs magyar színházi kultúrára szűkítem, mely bővelkedik fordított darabokban. A színház emellett „kontextus-érzékenysége”, vagyis a befogadó nyelvi-kulturális közeg, valamint a közönség igényeinek előtérbe helyezése miatt alkalmas terület a fentiekben vázolt kérdések kutatására.