A magyar energiapolitika helyzete és kihívásai – a megújuló energiaforrások alkalmazásán alapuló energiapolitika megteremtésének lehetősége
Elérhetővé téve ekkor | 2019-11-28T08:40:46Z |
Szerző | Haffner Tamás MTMTID: 10043410 |
Webcím | http://pea.lib.pte.hu/handle/pea/23293 |
Az értekezés nyelve | Magyar |
Az értekezés címe az értekezés nyelvén | A magyar energiapolitika helyzete és kihívásai – a megújuló energiaforrások alkalmazásán alapuló energiapolitika megteremtésének lehetősége |
Absztrakt az értekezés nyelvén | A disszertáció szerzője 2011 óta foglalkozik energiapolitikai kérdésekkel. Tudományos diákköri-, később pedig doktori kutatási témájának azért választotta az energiapolitikát, mert a kérdéskör napjaink egyik meghatározó gazdasági, környezeti, műszaki és geopolitikai kulcskérdése. Az energia a modern civilizációnak ugyanolyan lételeme, mint az emberiség számára a tiszta víz, jelentősége a fosszilis energiahordozók gyorsuló ütemű kimerülése mellett tovább fog növekedni. Ebből adódóan az energia kérdése korunk egyre égetőbbé váló problémája. Mind nemzetállami, mind globális szinten egyre sürgetőbbek a teendők, ami alapvetően abból adódik, hogy az energetikai szemléletváltás csak az elmúlt egy évtizedben ment végre. Sok országban ez a folyamat jelenleg is zajlik, holott ennek lezárása már évtizedekkel korábban időszerű lett volna. Ebből következőleg mind a tudományos világ, mind a szak- és a nagypolitika számára kulcskérdés az energetika, melyből adódóan jelentős figyelem övezi az energiaszektort, civil, tudományos, és (szak)politikai oldalról egyaránt. (Everett et al. 2002; Boyle et al. 2012) Annak érdekében, hogy az emberiség energiafelhasználása egyensúlyi pályára tudjon állni, szükséges a hagyományos technológiákat háttérbe szorítani, s a megújuló energiaforrásokat fokozottan alkalmazni. Akkor beszélhetünk ugyanis energetikai aspektusból fenntartható fejlődésről, ha megújuló energiaforrásokat azok regenerációs képességénél kisebb, vagy azonos mértékben (biomassza) alkalmazva, a fosszilis energiaforrások felhasználásának ütemét a megújulókkal való helyettesíthetőségük figyelembe vételével, a technológiai haladás várható hatásait figyelembe véve alkalmazzuk. Ezen elvek megsértése esetén továbbra is fenn fog állni az erőforrás szűkösség. (Kerekes 2007) Jelenleg az energiaszektor rendszerei nemzeti szinten szervezettek és centralizáltak, a legtöbb országban pár darab több száz, akár több ezer megawattos fosszilis erőmű (szén, gáz, atom) biztosítja a villamosenergia-termelést és sok esetben a hőenergia-termelést is. (Csáky 2015) Ezek megújuló energiaforrásokkal történő kiváltása jelentős anyagi áldozatokat követel meg az energiatermelőktől és az azok alkalmazását fokozni kívánó nemzetállamoktól is. Ugyanakkor, ha a nemzetállamok és szupranacionális közösségek nem ismerik fel a megújuló energiaforrások alkalmazásának mielőbbi szükségességét, és nem tesznek fokozott alkalmazásukért a jelenleginél jóval többet, hosszú-, de akár már középtávon is fokozódó környezeti, fenntarthatósági- és ellátásbiztonsági problémákkal kell szembesülniük. A megújuló energiaforrások fokozott alkalmazásán nyugvó energiapolitika megteremtése korunk egyik meghatározó tudományos és gyakorlati feladata, melynek kutatása az egyre akutabbá váló fenntarthatósági- és környezetvédelmi problémák mellett, valamint az elmúlt évtized geopolitikai eseményeinek (Arab Tavasz, orosz-ukrán konfliktus, Oroszország geopolitikai reaktivizálódása) árnyékában nem is lehetne aktuálisabb. A kérdéskör globális vizsgálata jelentősen meghaladná egy disszertáció terjedelmi korlátait, melynek okán jelen dolgozat Magyarország energiapolitikájára, azon belül is a megújuló energiaforrások fokozott hazai alkalmazását segítő vagy gátló tényezők feltárására, a hazai energiapolitika megújuló energiaforrások alkalmazásával kapcsolatos jövőképére koncentrál. |
Egyetem | Pécsi Tudományegyetem |
Doktori iskola | KTK Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola |
Témavezető | Kaposi Zoltán |