A narratív szemlélet kínálta többlet lehetőségek a gyermekklinikai munkában
Abstract
Vizsgálatunkban szubklinikai csoportokkal dolgoztunk, fő célcsoportunkat az aktivitás és figyelemzavaros tünetekkel élő gyermekek alkották, e mellet két másik referenciacsoportot emeltünk be a munkába: a depresszív tünetekkel élő – és egészséges személyek csoportját.
Kutatásunknak alapvetően két célja volt, először két módszert hasonlítottunk össze, igyekeztünk választ találni arra, hogy a kérdőíves módszer vagy az élettörténeti epizódokban rejlő többlet információk klasszifikálják-e jobban vizsgálati csoportjainkat.
A másik esetben pedig a narratívumokban megjelenő jellegzetes mintázatok feltárására tettünk kísérletet a narratív kategoriális tartalomelemzés eszközével. A mintázatok várhatóan a társas környezetben megjelenő problémákkal, mint pszichológiai jelenségekkel hozhatók összefüggésbe. Olyan modulokat választottunk, melyek narratív jegyei kapcsolatba hozhatóak a szelf és másik viszonyával: Társas referencia modul Személyközi referencia almodulja; Tagadás modul; Aktivitás-passzivitás modul; Tematikus szerepek modulja; Szereplői funkciók modul. A két módszer összehasonlítása során, az ADHD-ban előzetesen is fontosnak tartott problémakörök-társkapcsolati problémák, agresszivitás, deviáns viselkedés-esetén érzékenyebb klasszifikációs módszernek bizonyult a történetek nyelvi kódjainak használata.
A kategoriális tartalomelemzés során a leghatékonyabb eszköznek a Személyközi referencia modul, Tagadás modul és Szereplői funkciók modul alkalmazása bizonyult. Ezen modulok mentén a társas interakcióiban megjelenő nehézségről, a szelf és másik viszonyáról, a társas elutasításról, a szociális magányosságról, a belső működési dinamikáról jellegzetes mintázatokat sikerült feltárni a célcsoport szövegeiben.
Eredményeink alapján úgy gondoljuk, hogy az élettörténeti epizódok narratív pszichológiai elemzésének relevanciája van a gyermekklinikai munkában, nem csak a kutatásban.